Az Angol Parktól a Vidám Parkig
2014. október 17. 13:28
Szovjet kézbe kerül
Mielőtt rátérünk az államosítás bemutatására, néhány szót kell ejtenünk az Angol Park tulajdonviszonyairól. A terület 1910-1925 között fokozatosan került a Meinhardt testvérek birtokába. A három fivér Frigyes Curt, Ottó Max és Rikárd adásvételi vagy éppen csereszerződések során szerezték meg a Park területét. A középső testvér Ottó 1930-as halála után részét fia, az angol állampolgárságú Stanley Victor örökölte meg. A második világháború után felállt új kormány rendeletben határozott a „magyarországi német vagyonnak a Szovjet Unió részére való átadásról." Ebben a kormány elismerte, hogy a német személyeknek Magyarország területén lévő vagyona felett a Szovjetunió szerezte meg a tulajdonjogot. A hatóság szerint Meinhardt Frigyes és Rikárd német „személyek" voltak, így a telekkönyvi átjegyzést 1946. március 18-án megtették. Ezzel az intézkedéssel az Angol Park 2/3 részben szovjet kézbe, 1/3 részben angol kézbe került.
Meinhardt Court Frigyes az orosz front elől Németországba menekült. Végrendeletének beszolgáltatása és kihirdetése alkalmával felesége elmondta, hogy a „megszálló orosz katonai hatóság örökhagyónak mind ingóságait, mind pedig ingatlanvagyonát lefoglalta." Az özvegy beszámolt arról is, hogy a lefoglalás indoka, miszerint Meinhardt Frigyes német állampolgár lett volna, nem állja meg a helyét, mivel örökhagyó magyar állampolgár volt, érveinek alátámasztására a hivatalos honosítási iratot is bemutatta. Az asszony állítását igazolja az 1941-es népszámlálási ív is, amelyen Meinhardtot magyar állampolgárként tüntették fel. Így történhetett meg, hogy a jogi csűrés csavarás eszközével, a rendelet sajátos értelmezésével játszották magyar magánkézből szovjet kézre az Angol Park nagy részét!
Mint a többi így megszerzett német vagyon, úgy a Park is a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal irányítása alá került. A Hivatallal 1947 végén megállapodásban rögzítették, hogy visszamenőleg is - az 1945 évtől kezdődően - évente 100 000 forintot köteles fizetni használati díj fejében. Sőt ezután szintén ez a Hivatal kötött bérleti és licenc szerződést az Angol Park vezetőségével. A bérleti szerződés szerint a bérlőknek 175 000 forintot kellett fizetni az 1948 évre, míg a licenc szerződés rögzítette a „repülőgép körhinta" és a „Velencei látványosság" szabadalmainak használatát. Az államosítás következő fázisa 1950. január 12-én történt meg, ekkor a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal átadta az Angol Parkot a Szálloda és Élelmezési Kereskedelmi Központnak. Ezt követően 1950. január 28-án a legújabb tulajdonos átadta a Parkot Budapest Főváros részére. Ezzel az átadással azonban még nem került az egész terület a főváros tulajdonába, hiszen ekkor még fennállt az angol érdekeltség.
Mivel a Parkot egy kézben, fővárosi irányítás alatt képzelték el, Pongrácz Kálmán polgármester megbízásából levélben kérték fel a belügyminisztert, hogy hagyja jóvá az angol részhányad átvételét. A miniszter jóváhagyta az államosítást, az 1949. évi XX. számú törvényerejű rendelet 1. §-ának 1. vagy 2. bekezdésére hivatkozva. Ez a rendelet az „egyes ipari és közlekedési vállaltok állami tulajdonba vételéről" határozott. Az indoklás szerint „az ötéves terv sikeres megvalósítása szükségessé teszi, hogy az ipar, a bányászat és kohászat, valamint a közlekedés területén a Magyar Népköztársaság saját kezében összpontosítsa azokat a termelő és szállító eszközöket, amelyek akár jelenlegi szervezeti formájukban, akár pedig megfelelő átszervezéssel gazdaságos nagyüzemű, gyári jellegű termelés céljára alkalmasak."
Az említett 1. § szerint államosították többek között azokat a vállalatokat, amelyeknek több mint tíz dolgozója volt. Így az angol rész is a magyar állam tulajdonába került, amelytől a főváros március 1-én megkapta azt. Immár a Főváros rendelkezett a terület felett, és rögtön meg is alapította új cégét, amelyet Fővárosi Vidám Park Községi Vállalat néven jegyeztek be a cégjegyzékbe. Az alapítólevél szerint a vállalat tárgya: „a főváros területén a dolgozók számára tartalmas, nevelő hatású szórakozás biztosítása érdekében, szórakoztató üzemrészlegek fenntartása és építtetése, valamint mutatványos bódék /épületek/ hasznosítása." Az új létesítmény nyitását a munka ünnepére időzítették, amelyet a sajtó is beharangozott: „a nagy ünnepen a volt Angolpark helyén megnyílik a Vidám Park.
A parkba május 1-én belépődíj nem lesz. A lehetőségekhez képest már most megváltoztatják az egyes szórakoztató intézmények jellegét. Az Elvarázsolt Kastély például a letűnt uralkodó osztályokat figurázza ki." A korszak kommunista vezetése már nyílt szocialista propagandát hirdetett, Pongrácz Kálmán polgármester 1951-es jelentésében leírt szavai is ezt tükrözték: „A Vidámpark rendezésével a dolgozók szocialista szellemű szórakoztatását biztosítjuk." És valóban: így lett a szellemvasútból viharvasút, amely a természet erőit hivatott bemutatni, a csodacsónak képei helyére pedig az akkori Kína gazdasági átalakítását taglaló képeket helyeztek. A barlangvasútban már nem csontvázak ijesztgettek, helyettük a régi és az új falut ismerhették meg a kocsik utasai, a végállomás előtt pedig Moszkva és Budapest képei függtek.
Perczel Olivér teljes cikke, valamint a források az ArchívNeten találhatók
Támogasd a 
szerkesztőségét!
