Az amazonasi Stonehenge átírja az esőerdő múltját
2026. április 24. 12:37
Magas szinten szervezett, kiterjedt kereskedelmi hálózatokkal rendelkező társadalmak népesítették be és formálták tudatosan az Amazonas-medencét jóval az európaiak megérkezése előtt – derül ki a legújabb brazíliai régészeti feltárásokból. A brazíliai Amapá államban, egy autópálya-építés során előkerült több ezer éves leletek és az úgynevezett "amazonasi Stonehenge" vizsgálata megerősíti: a trópusi esőerdő a hiedelmekkel ellentétben sosem volt elszigetelt "emberi sivatag".
A felfedezések egy része a brazíliai BR-156-os autópálya építését megelőző leletmentő ásatásokhoz kötődik. A Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra Minisztérium régészcsapata kilenc különböző helyszínen tárt fel gazdag leletanyagot, köztük emberi arcot formázó kerámiafigurákat és valószínűleg temetkezési urnaként használt edényeket.
Manoel Fabiano da Silva Santos régész szerint az ásatások rétegrendje pontos történelmi idősíkot rajzol ki: míg a felsőbb rétegekben portugál porcelánok és fémszegek tanúskodnak az európai gyarmatosításról, a mélyebb szinteken a hódítás előtti őslakos kultúrák összetett kerámiái találhatók. Lúcio Flávio Costa Leite, az Amapá Tudományos és Technológiai Kutatóintézet munkatársa rámutatott, hogy a felszínre került változatos stílusú leletek olyan interkulturális kapcsolatrendszert bizonyítanak, amely a brazil Pará államtól egészen a Karib-térségig terjedt. A legrégebbi feltárt kerámia kora meghaladja a 6140 évet.
A régió legismertebb és legösszetettebb épített emléke a Calçoene városában található, körülbelül ezeréves megalitikus struktúra. A mintegy 30 méter átmérőjű, 127 faragott kőtömbből (monolitból) álló körkörös építményt a kutatók az európai párhuzam alapján "amazonasi Stonehenge-nek" nevezték el. Mariana Petry Cabral, a Minas Gerais-i Szövetségi Egyetem régésze – aki két évtizede kutatja a helyszínt – kiemelte: a több kilométerről odaszállított köveket úgy helyezték el, hogy a téli napforduló idején pontosan jelöljék a napkelte helyét. A radiokarbonos (szénizotópos) kormeghatározás alapján a komplexumot csillagászati megfigyelőhelyként és temetkezési területként is használták évszázadokon át, már 1100 évvel ezelőtt.
Az ember által formált esőerdő
A mostani felfedezések végleg megdöntik azt a nyugati tudományban sokáig uralkodó toposzt, miszerint az amazóniai esőerdő egy érintetlen, csupán kis létszámú, primitív, elszigetelt vadászó-gyűjtögető törzsek által lakott terület lett volna. Eduardo Neves, a São Pauló-i Egyetem professzora – aki az "Amazon Revealed" (Feltárt Amazonas) projekt keretében LIDAR-os műholdas szkenneléssel térképezi fel a dzsungel alatti struktúrákat – hangsúlyozta: a legújabb adatok egyértelműen nagyméretű, utakkal összekötött településhálózatokat mutatnak az egykori fakorona alatt, különösen Amazonas állam déli részén és Acréban.
A prekolumbián őslakos civilizációk nem csupán passzív elszenvedői voltak a környezetüknek, hanem évezredeken át tudatosan formálták, "művelték" az esőerdőt. A fák szelektív telepítésével, a termőföld javításával és a komplex csatornarendszerek kiépítésével fenntartható módon, anélkül tartottak el sűrűn lakott régiókat, hogy elpusztították volna az ökoszisztémát.
Ezeknek az ősi településhálózatoknak és kulturális központoknak a nagyrésze az európai gyarmatosítók által a 16. században behurcolt járványok (például himlő), valamint a rabszolgasorba taszítás miatt omlott össze és néptelenedett el, mielőtt a dzsungel ismét visszahódította volna a területet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
