Az 1658-as, Erdély elleni oszmán hadjárat
2022. szeptember 13. 19:24 Múlt-kor, Aetas
A kivitelezés – Erdély ellen
Az oszmán sereg július 26-án érkezett meg Belgrádba, ahol valamivel több mint két hetet töltött. A hadjárat célpontjával kapcsolatban augusztus 6-án jöhetett el a fordulópont, ekkor ugyanis a nagyvezír egy haszeki vagy a szultán egyik bizalmas embere által üzenetet kapott Edirnéből, hogy tevékenységét negyven nap alatt intézze el, és térjen haza.
Köprülü Mehmedet Abaza Haszan felkelésének egyre nagyobb kiterjedése miatt rendelték vissza, mivel az aleppói pasa ez időre már teljes Anatóliát uralma alá vonta, sőt a július közepén a megfékezésére küldött Topál Szári Kenán pasa is melléállt.
II. Rákóczi György Varsó alatt
A lázadók Köprülü Mehmed és a rájuk fetvát kibocsátó főmufti fejét követelték, ennek elmaradása esetén pedig Üszküdár és Konstantinápoly lángba borításával fenyegetőztek. A nagyvezírnek küldött üzenet tartalma pontosan nem ismert, de ha az elintézendő ügynek Erdélyt nevezték meg benne, akkor ez parancsnak is értelmezhető. Ha nem jelöltek ki konkrét irányt, akkor a kiszélesedő lázadás és a megadott határidő miatt válik egyértelművé, hogy mi lehetett a célja a hadjáratnak.
Jenő vára, azaz Erdély lett a célpont, ugyanis itt volt akutabb a probléma, de adott időre megoldhatónak látszott, ráadásul a már számtalan ellenséget szerzett Köprülünek pozíciója megtartása érdekében szüksége volt valamilyen siker felmutatására is. Az idő szorításában a nagyvezírnek a Rákóczival való – feltehetően látszólagos – megegyezés is megfordult a fejében, többször hívta a kegyelemért táborába a fejedelmet, aki azonban nem járult a pasa elé, mert török támogatóitól annak várható leváltásáról értesült.
Az invitálás lehetett akár csel is, hiszen Köprülü – már csak az iránta érzett személyes ellenszenve miatt is – a fejedelmet magával akarta vinni a szultán elé, Rákóczi elfogása is kézzel fogható eredménynek számított volna, ha sikeres katonai akcióra nem maradt volna idő. Ezután döntöttek arról, hogy Bosznia vilájet többi szandzsákjából már pénzben kérik a természetbeni élelemadót (szürszát), és ekkor rendelhették a boszniai beglerbéget, Szejdi Ahmedet a sereg mellé, akinek a kanizsai pasával együtt eredetileg Dalmáciában lett volna feladata.
A következő napokban a sereg „átköltözött” Pancsova alá, ott várták a híreket a tatárokról. Augusztus 11-én megkezdték a janicsárok felszerelésének Temesvárra szállítását, majd augusztus 15-én maga a sereg is elindult ide, miután a tatárokkal megerősített havasalföldiek betöréséről szóló üzenet megérkezett. A különböző hiedelmekkel ellentétben Köprülü Mehmed pasa csak augusztus 20-án érkezett meg Temesvárra, ahonnan seregével augusztus 24-én indult el Jenő irányába, ugyanis ezen a napon kapott hírt a IV. Mehmed Giráj által vezetett tatárokról.
A kán augusztus 19-én a tervekkel ellentétben nem Moldva, hanem Havasalföld felől, a Bodzai-szoroson át tört be a fejedelemség területére. A törökök Arad környékének érintésével, mintegy bekerítő hadműveletként augusztus 27-én értek Jenő alá, és nekikezdtek a vár ostromának előkészítéséhez.
Barcsay Ákos, erdélyi fejedelem
A támadás augusztus 30-án kezdődött, és néhány nap után a védők Újlaky László vezetésével kapituláltak, az elhanyagolt állapotban lévő Jenőt szeptember 2-án harc nélkül foglalták el a törökök. Ezt követően, szeptember 14-én Köprülü Mehmed pasa a szultán nevében a fejedelemségből érkezett küldöttség tagjai közül – az erdélyiek szabadságát és a szokásjogot mellőzve – Barcsai Ákost nevezte ki fejedelemmé.
Emellett Erdély évi adóját 40 000 aranyra emelték, továbbá az erdélyieknek a háborús költségekre további 500 000 tallért kellett fizetniük, Lugost és Karánsebest pedig át kellett engedniük a törököknek. A fejedelemség új helyzetbe került, mondhatni a román vajdaságok szintjére süllyedt, amit nemcsak a kinevezés formája mutat, hanem az is, hogy Barcsait nem ahdnámével, hanem nagy valószínűséggel csupán beráttal nevezték ki.
Rákóczi semlegesítése ugyan elmaradt, de az 1658. évi hadjárat a törökök számára néhány korántsem erős végvár elfoglalása révén viszonylagos sikerrel zárult. A nagyvezír a tisztségben maradása érdekében rendkívüli diadalnak állította be ezt az eredményt, amit valójában a szerencsének is köszönhetett. Ugyanis az oszmánok állítólag nem tudták pontosan, hogy mekkora haderővel nézhetnek szembe, és ha az erdélyiek kellőképpen felkészültek volna Jenő megvédésére, akkor az idő szorításában lévő török hadseregnek nem biztos, hogy elegendő ideje lett volna a vár elfoglalására. A Rákóczi fogságába esett törökök szerint hat napig kellett volna a vár védőinek kitartaniuk, és akkor teljesen új helyzet állt volna elő…
Hadnagy Szabolcs: Az 1658. évi oszmán hadjárat: egy kettős hadjárat lehetősége című tanulmánya az Aetas történelemtudományi folyóirat 35. számában jelent meg (2020), és teljes egészében az alábbi linkre kattintva olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
