Atlantisztól a Himalájáig – miről szólt a nácik okkultizmusa?
2018. szeptember 13. 11:49 Múlt-kor
A náci párt előképe: a Thule-társaság
A nacionalista csoportok közül az egyik legnépszerűbb a Thule-társaság volt, mely 1911-ben jött létre Münchenben, s eredetileg néprajzi kutatásokkal foglalkozott. A társaság elnevezése az ókori görög legendákban szereplő misztikus északi szigetre utal, amely a német nacionalisták számára a népük északi eredetét szimbolizálta. A felső- és középosztálybeli szakemberekből álló csoportosulás jelképe egy tölgyfalevelekkel díszített kardon található szvasztika volt – amelyből később Hitler ihletet merített a náci horogkereszt megalkotásához.
Az első világháború alatt feloszlott a társaság, de 1918-ben újraalapították, s immáron több ezer taggal bővelkedett. Közéjük tartozott Rudolf Hess (Hitler későbbi helyettese), Hans Frank (a megszállt lengyelországi területek főkormányzója), Gottfried Feder (a Nemzetiszocialista Párt programjának társszerzője) és még számos olyan személy, aki később nagy befolyásra tett szert. 1919-ben közülük néhányan létrehozták a Német Munkáspártot (DAP), s az volt a céljuk, hogy megfosszák hatalmuktól a liberális demokráciát megvalósító weimari köztársaság vezetőit. Alig telt el néhány hónap, és Hitler is csatlakozott hozzájuk, majd ugyancsak kis idő elteltével átvette az irányítást, és Nemzetiszocialista Német Munkáspárttá (NSDAP) alakította át a politikai társaságot.
A későbbi Führer itt ismerkedett meg Dietrich Eckarttal, a Thule-társaság egyik legkiemelkedőbb tagjával, aki neves költő, újság- és drámaíró – valamint megrögzött iszákos – volt. Eckart Hitler imázsának egyik kitalálója és alakítója lett, csiszolta a modorát, tanácsokkal látta el és bevezette a megfelelő körökbe. 1923-ban bekövetkezett haláláig rengeteg mindenben segítette, s Hitler nagyon is tisztában volt azzal, hogy Eckart nélkül valószínűleg más irányt vett volna politikai pályája. A Mein Kampfban eképp emlékezik rá: „A legjobbak egyike volt. Egész életét annak szentelte, hogy tollával, gondolataival és tetteivel felébressze népünket.”
Himmler rögeszméi
A nemzetiszocialista mozgalmakhoz csatlakozottak közé tartozott Heinrich Himmler is, aki eredetileg katolikus volt, de mivel nagy érdeklődéssel olvasott hinduista írásokat, egy idő után elkezdett hinni a karma tanításában. Ő maga Madarász Henrik (876-936), a német nemzeti királyság megalapítója reinkarnációjának képzelte magát, s a kereszténységbe vetett hite olyannyira megingott, hogy végül el is hagyta azt. Egyre jobban vonzotta az asztrológia és a jóslás, különböző spiritualista és újpogány elméletekben mélyült el. Ő is vallotta azt a nézetet, hogy a németek egy hatalmas zsidó összeesküvés kiszemelt áldozatai, amelynek csak úgy lehet elejét venni, hogy megtisztítják a germán fajt az idegen elemektől, és visszatérnek népük ősi vallási és társadalmi szokásaihoz.
Meg volt győződve arról, hogy Atlantisz túlélői, akik a Himalájáig vándoroltak – s ott hoztak létre egy új, erős társadalmat –, a germánok elődei, és hitt a Szent Grál létezésében is, mi több, azt is tudni vélte, hogy a katharok földjén található. Megbízott egy SS-tag középkorkutatót, Otto Rahnt, hogy a germán nép érdekében még nagyobb intenzitással, az ő utasításait követve folytassa vizsgálódásait a titokzatos szent tárggyal kapcsolatban. Himmler szerint ugyanis a német társadalomnak az ő általa is preferált ideológiai hálóra kell építkeznie, s ezáltal felmerült egy olyan társaság igénye is, amely tudományosan igazolja őket. Létrehozták hát az Ahnenerbe, az „Ősök öröksége” nevű szervezetet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
