Arisztokratikus környezetben, Capri szigetén álmodozott a hatalomátvételről Lenin
2024. november 8. 09:05 Múlt-kor
Olasz kikötő
Gorkij 1906-ban érkezett Nápolyba, de híre megelőzte: már széles körben ismerték a cári rendszer által üldözött írót. Az európai értelmiségiek tiltakozása a proletár kultúra hősévé emelte, és nemzetközi ismertséget hozott számára.
A Nápolyi-öbölbe történő érkezése politikai jelentőséggel bíró esemény volt, melyet a nagy napilapok tudósítói is figyelemmel kísértek. Gennaro Sangiuliano A cár sakkban c. esszéjében így írt: „Az olasz sajtónak egy népszerű személyre volt szüksége, aki megfelel a száműzött értelmiségi kliséjének, képes feléleszteni a Risorgimento eposzát, egyfajta orosz Mazzinire, akiről cikkezhetnek az újságok”.
Gorkijt és szeretőjét, Marija Andrejevát érkezésükkor virágokkal és buzdító szavakkal fogadták Piazza del Plebiscitón, Nápoly főterén: „Éljen az orosz forradalom! Le a cárral!”. Az Il Mattino nevű lap szerint az Antonio Labriola olasz szocialistáival történt találkozó során „az orosz mártírt dörgő tapsvihar fogadta”.
Caprin, ahol a fényűző Quisisana Hotelben szállt meg, hasonló lelkesedés várta, így arról is meggyőzték, hogy vegye bérbe a tengeri sziklákra néző Blaesus-villát. Hét évig maradt a szigeten.
Gorkij megérkezése Caprira egy korabeli ábrázoláson
„Gorkij rezidenciája hamarosan egyfajta nyitott házzá vált, mint Tolsztoj birtoka, a Jasznaja Poljana, amely” – írja Sangiuliano – kirándulások, magasröptű beszélgetések és találkozások kavalkádjával „befogadta az orosz értelmiségieket: írókat, festőket, kalandvágyó nemeseket”. Az író mindezek mellett a Mesék Itáliáról c. regényén át Az anya c. fő művéig számos művének megírására is időt szakított.
Gorkij igyekezett híres barátaival körülvenni magát, mint pl. a színész-rendező Konsztantyin Sztanyiszlavszkijjal (akinek a nevéhez a színjátszás módszertana fűződik), vagy az énekes Fjodor Saljapinnal, a huszadik század leghíresebb basszistájával, aki Capri lakóit gyönyörködtette az orosz regények éneklésével a kikötőben.
Gorkij nyugalmát csak egy alkalommal zavarták meg, amikor is egy helyi előkelőség azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy szavazzák meg az író kiutasítását. Az ügy országos felháborodást váltott ki, de a miniszterelnök, Giovanni Giolitti hamarosan rövidre zárta a vitát az olasz parlamentben: „Maximálisan tisztelem Gorkijt, sőt, buzgó olvasója vagyok műveinek, és semmiképpen sem tekintem tartózkodását veszélyesnek.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
