Arcok nélkül mesél a háborúról egy afgán múzeum

2026. január 28. 11:05 Múlt-kor

A dzsihád múzeum és egy visszatérő látogató

Saaduddeen hatvanhét éves. Havonta egyszer útnak indul, hogy felkeresse a dzsihád múzeumot, amely a nyugat-afganisztáni Herát dombjai fölött áll. Az épület kék és fehér mozaikjai messziről csillognak. A férfi fiatalon fegyvert fogott a szovjet megszállás idején, és ma is fontosnak tartja, hogy emlékezzen arra a küzdelemre, amely meghatározta az életét.

A szovjet megszállás tíz éve alatt több mint egymillió afgán vesztette életét, és milliók kényszerültek menekülésre. A konfliktus 1989-ben ért véget, de nyomai máig jelen vannak az ország kollektív emlékezetében.

Saaduddeen szerint a szovjet hadsereg repülőgépekkel, helikopterekkel és harckocsikkal érkezett, és az erőszak mindent áthatott. Bár fiatal volt, úgy érezte, kötelessége kiállni Afganisztán függetlenségéért. Harminc év távlatából is pontosan emlékszik arra, hogy huszonegy fős csoportjából mindössze heten élték túl a harcokat.

A múzeum lábánál álló kőszobor a szovjet hadsereg utolsó katonájának távozását jelképezi. A háború során mintegy tizenötezer szovjet katona halt meg, miközben az afgán társadalom veszteségei ennél jóval nagyobbak voltak.

Arc nélküli figurák a dzsihád múzeumban

Az épület belsejében a heráti egyetem művészeti tanszékének oktatói által készített installációk idézik fel a civilek szenvedését és a függetlenségi harcot. Gipszfigurák jelenítenek meg asszonyokat, akik köveket hajítanak a szovjetbarát kormányerők felé, vagy sebesülteket ápolnak. Egy jelenetben egy nő fegyvert ad át egy férfinak.

Másutt egy kamasz parittyát feszít meg, imafüzért tartó harcosok foglalnak el egy szovjet harckocsit, parasztok vasvillával állnak szemben a katonákkal. A múzeum megnyitásakor ezeknek az alakoknak még volt arca. Ma azonban a szemek, orrok és szájak eltűntek. A férfialakokon csak a szakáll és a haj maradt meg, az állatfigurák fejét pedig vakolattal fedték le.

A Tálib Mozgalom 2021-es hatalomátvétele óta tiltja az élőlények ábrázolását a vallás szigorú értelmezésére hivatkozva. Az erények terjesztéséért és a bűn megelőzéséért felelős minisztérium 2024-ben jelezte, hogy a szabályt fokozatosan, országosan kívánják alkalmazni. A múzeumi átalakítások pontos időpontjáról a dolgozók nem nyilatkoztak.

Saaduddeen szerint a kiállítás ma kevésbé személyes, és kevésbé érinti meg a látogatókat. Mégis úgy véli, jobb, hogy a dzsihád múzeum létezik, mintha teljesen eltűnne.

Eltűnt hősök csarnoka

A múzeum kertjében továbbra is ott állnak a háború maradványai. Szovjet vadászgép, helikopterek, harckocsik, nehéztüzérségi eszközök és katonai járművek sorakoznak a szabadban. Ugyanakkor egy korábban dicsőségcsarnoknak szánt galéria eltűnt. A 2010-es években készült fényképek alapján egykor nagy portrék mutatták be a mudzsahedin parancsnokokat, akik később egymás ellen harcoltak a polgárháborúban.

A kiállított személyek között szerepelt Ahmad Shah Massoud is, aki a tálibok ellen küzdött, és röviddel 2001 előtt vesztette életét. A családok ma már alig jelennek meg a múzeumban, mivel nők csak kivételes esetekben léphetnek be. Egy névtelenséget kérő látogató szerint az egész családok jelenléte tenné igazán teljessé a történelmi emlékezetet.

A múzeum egykori ikonikus alakja, Abdullah sejk sem járja már a termeket. Korábban szovjet tisztként szolgált Bahretdin Hakimov néven, és 1985-ben súlyos fejsérülést szenvedett. A mudzsahedinek ápolták és megmentették az életét. Halála után, 2022-ben a tálib kormány szóvivője méltatta az életútját, és részvétét fejezte ki.

Hakimovot, végakarata szerint a múzeum fölötti magaslaton helyezték örök nyugalomra. Sírját virágok díszítik, ahonnan az egész dzsihád múzeum belátható. A hely, ahol a múlt ma már csonkított formában, de tovább él.