Archeogenetikai kutatással azonosították II. (Vak) Béla király maradványait
2026. június 15. 10:42
Archeogenetikai vizsgálatokkal kétséget kizáróan azonosították II. (Vak) Béla király és további két Árpád-házi családtag földi maradványait a székesfehérvári osszáriumban - adta hírül a Magyarságkutató Intézet. A Szegedi Tudományegyetemmel közös, több mint négyszáz genomot elemző kutatás új megvilágításba helyezi a magyar uralkodóház eurázsiai eredetét, és megteremti a történelmi személyiségek méltó újratemetésének tudományos bázisát.
A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontja és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének munkatársai a székesfehérvári királyi bazilika csontkamrájának leletanyagát dolgozták fel. A korszerű DNS-elemzések során három újabb, a férfiági Árpád-házi (R-ARP) genetikai vonalat hordozó egyént azonosítottak.
A rokonsági fokok vizsgálata alapján az egyik maradvány az 1131 és 1141 között uralkodó II. (Vak) Béla magyar királyhoz tartozik. A második azonosított személy feltehetően I. (Szent) László király apai nagybátyja, míg a harmadik egy távolabbi dinasztikus rokon lehetett. Ezzel a felfedezéssel a tudomány jelenleg már hét, ezt a specifikus férfivonalat hordozó történelmi személyt tart számon.
A genetikai adatok egyértelműen igazolják a dinasztia keleti gyökereit. Az Árpád-ház férfivonala az R1a-Z93 haplocsoportba tartozik, amely a bronz- és vaskori eurázsiai sztyeppei népekhez köthető. Genetikai párhuzamai a Déli-Urál térségétől a Kaukázusig mutathatók ki. Az elemzések rámutattak arra is, hogy a honfoglaló magyar elit és az Árpád-házi uralkodók szoros biológiai kapcsolatban álltak a későbbi magyar főúri családokkal, például az Aba-, a Corvin- és a Báthory-családokkal.
Ez igazolja a történeti forrásokat, amelyek szerint a középkori nemesség tudatos dinasztikus házasságokkal épített ki szoros hatalmi hálót. Az idő előrehaladtával jól nyomon követhető egy demográfiai váltás is: a dinasztia korai tagjai domináns keleti markerekkel rendelkeztek, míg a későbbi uralkodók már markánsan beilleszkedtek az európai genetikai térbe.
A nemzetközi kapcsolatrendszerek archeogenetikai leképeződése más pontokon is megerősítette a történetírást. A vizsgálat bebizonyította Macsói Béla herceg Rurikida-származását, akinek Y-kromoszómája a kijevi nagyfejedelmi dinasztiára jellemző ággal mutatott egyezést. Emellett II. Béla, valamint a korábban azonosított III. Béla genetikai profiljában északi, viking kori felmenők nyomait is kimutatták, amely a Kijevi Rusz uralkodóházával kötött házasságok biológiai lenyomata. A kutatók tisztázták a III. Béla sírja mellett feltárt magzat eredetét is: az elemzés kizárta a közeli rokonságot a királlyal.
A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika a középkori Magyar Királyság szakrális és hatalmi központja, egyben az uralkodók elsődleges temetkezési helye volt. Az épületegyüttes a török hódoltság alatt elpusztult, a királysírokat feldúlták, a csontok pedig évszázadokon át egy közös osszáriumban, összekeveredve pihentek.
Az interdiszciplináris kutatás legfőbb történelmi hozadéka, hogy az Árpád-ház történetének pontosabb megismerése mellett lehetővé teszi ezen uralkodók csontjainak szétválogatását, megágyazva egy jövőbeli, székesfehérvári nemzeti emlékhelyen történő végleges és méltó újratemetésüknek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
