Fagyasztva szárított, ötszáz éves inka burgonyát találtak Peruban
2026. június 17. 09:09
Mintegy ötszáz éves, fagyasztva szárított inka burgonyamaradványokat tártak fel a perui tengerparton fekvő Tambo Viejo régészeti lelőhelyén – derül ki a Journal of Field Archaeology tudományos folyóiratban publikált legújabb tanulmányból. A Calgaryi Egyetem régésze, Lidio Valdez által vezetett ásatás során előkerült, csuño (chuño) néven ismert élelmiszer fizikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az inka állam kiterjedt logisztikai hálózatot működtetett az Andok magaslatai és a sivatagos partvidék között. A felfedezés egyedülálló, mivel a szerves növényi élelmiszerek rendkívül ritkán maradnak fenn épségben ilyen hosszú ideig.
A kutatók a dél-perui Acarí-völgyben található egykori inka közigazgatási központ, Tambo Viejo feltárása során egy padlóba süllyesztett kerámiaedényben bukkantak rá a két darab, barnásfehér színű burgonyára. A tárolóedényben inka kerámiatöredékeket és egy sérült orsógombot is találtak, amelyek megerősítették a leletek 15-16. századi eredetét. Az Andok őslakosai által kifejlesztett, fagyasztva szárításos eljárással készült csuño elkészítése kizárólag a magashegységi klímán lehetséges.
A folyamat során a burgonyát a fagyos téli éjszakákon a szabadban hagyták, majd a nappali erős napsütésben kiolvasztották. Ezt a ciklust többször megismételték, majd a gumókat megtaposták és kiszárították. A Tambo Viejóban talált fehér változat esetében a keserű fajtákat a fagyasztás után hetekig áztatták is a méreganyagok eltávolítása céljából, mielőtt véglegesen kiszárították volna, így a termény akár éveken át eltarthatóvá vált.
A burgonya és annak szárított változata a lakosság alapvető élelmiszerének számított a prekolumbiánus Dél-Amerikában. A tengerparti, sivatagos környezetben fekvő Tambo Viejo feltárása fizikai bizonyítékkal támasztja alá a korabeli spanyol krónikások – köztük Pedro Cieza de León – feljegyzéseit, miszerint az inkák hatalmas lámakaravánokkal szállították a könnyű és tartós élelmiszereket a birodalmat átszelő úthálózat mentén létesített állami raktárakba.
Ezek a készletek kulcsfontosságúak voltak az inka államapparátus, a hadsereg és a közmunkát végző lakosság ellátásában. A csuño gazdasági jelentősége az inka birodalom 16. századi bukása után sem csökkent: a spanyol hódítók felismerték a tartósított élelmiszer logisztikai értékét, és komoly vagyonokat halmoztak fel a hegyvidéki ezüstbányákban dolgoztatott munkások ellátásának biztosításával.
Bár a tartósított burgonya a középkorban és a kora újkorban is nagy mennyiségben állt rendelkezésre, szerves anyagként csak kivételes esetekben éli túl az évszázadokat. Az elmúlt több mint száz évben ez mindössze a második alkalom, hogy régészek épségben maradt fagyasztva szárított inka burgonyát találtak; az egyetlen hasonló, történelmileg dokumentált lelet a perui Pachacamac romvárosából származik a 20. század elejéről.
A most feltárt gumók fennmaradását a száraz tengerparti klíma és a zárt kerámiaedény együttesen tette lehetővé. Lidio Valdez és kutatócsoportja a jövőben kémiai és izotópos vizsgálatokkal tervezi megállapítani, hogy pontosan az Andok melyik régiójában termesztették és dolgozták fel ezeket a növényeket, ami további értékes adatokat szolgáltathat a prekolumbiánus kereskedelmi hálózatok földrajzi kiterjedtségéről.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
