Arany, tűz és akasztófa: mennyire voltak hatásosak a karanténok a történelem során?
2020. február 6. 18:33
Járványok és társadalompolitika
A 19. században növekvő sűrűséggel előforduló kolerajárványok voltak azok, amelyek egyre több karanténszabályozáshoz vezettek.
A közlekedés fejlődése csökkentette az utazások idejét, ami miatt egyre gyorsabban érhettek el egyre több lehetséges áldozatot a kórokozók. Ahogy az állam adminisztratív és bürokratikus szervei egyre terebélyesedtek, úgy erősödött meg a karantén elsődleges szerepe a védekezésben.
Egyre többen tekintettek rá egyúttal szükségtelen kellemetlenségként, és követelték következetessé tételét. Utóbbi a század folyamán a különféle nemzetközi egészségügyi konferenciák rendszeres témájává vált.
A politika sohasem volt messze a viták felszínétől, ennek szemléletes példája a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitását övező karanténviták sorozata. A francia és brit érdekek elsősorban nem a járványmegelőzést célozták azonban, hanem a térségbeli hegemónia kiépítését.
A karanténszabályozások finomabb – és rosszindulatúbb – oldala fedezhető fel a rendőri jogosítványok kiterjesztésében és a személyes szabadság felfüggesztésében.
Míg a francia forradalom az egyéni jogokat emelte piedesztálra, a szigorú járványügyi intézkedések a nemkívánatosokkal szembeni kézenfekvő eszköznek bizonyultak.
Leggyakrabban a bevándorlókat látták fenyegetésként, de a társadalom perifériájára szorult csoportokat, mint a koldusokat, a prostituáltakat és a „mosdatlan tömegeket” is egyaránt veszélyként látták a városi lakosság egészségére nézve.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
