Apró öröm Trianon után: Somoskő és Somoskőújfalu hazatérése
2022. február 15. 18:50 Csernus Szilveszter
98 évvel ezelőtt, 1924. február 15-én került sor Magyarország utolsó, máig érvényben lévő területi növekedésére – ekkor „tért haza” ugyanis a Népszövetség döntése értelmében két magyar falucska, Somoskő és Somoskőújfalu Nógrád vármegyében, amihez mesébe illő módon egy sikeres műtét vezetett el. Ugyanezen döntéssel sikerült négy év csehszlovák uralom után a macskakövet is Magyarország számára megmenteni.
A „Palóc Olümposzon”
A trianoni békeszerződés 27. cikke részletezte Magyarország új határait. Annak ellenére, hogy a békeszerződést törvénybe foglalták, az elkövetkezendő években több népszavazásos határkiigazításra került sor, zömmel hazánk javára.
Ezek döntő többsége – tizenegy falu és Sopron környéke – az Ausztriának juttatott terület kárára történt 1923 márciusáig bezárólag.
A magyar diplomáciának sikerült egy erősebb hatalom ellen határkiigazítást kieszközölnie, mégpedig a győztes pozíciót elfoglaló fiatal köztársaság, Csehszlovákia ellenében.
A trianoni békeszerződés sok színmagyar településhez hasonlóan Somoskőt és Somoskőújfalut is Csehszlovákiához csatolta – ám a történet itt nem ért véget.
Tudni kell hozzá, hogy a tájat adó Karancs-hegység (szlovákul: Mučínska vrchovina) vulkanikus kőzetének köszönhetően meghatározó volt a környéken a szén- és a bazaltbányászat.
Már a 19. századtól sok befektetni vágyó budapesti vásárolt birtokot a Mikszáth által „Palóc Olümposz” névre keresztelt hegyen, köztük volt Prof. Dr. Krepuska Géza egyetemi tanár is.
A Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora 1905-ben vett magának egy 2107 holdas birtokot Somoskő és Somoskőújfalu határában, ahol kőzet- és ásványgyűjtő hobbiját gyakorolhatta.
A pesti kutatóorvos birtoka virágzott a rajta lévő bazaltbányával együtt, amikor egy szomorú napon arra ébredt, hogy birtoka már egy másik ország területéhez tartozik.
Bár a békeszerződés „kőbe véste”, hogy a győztes államok „új lakosai” vagyonukban nem szenvedhetnek kárt, a bányák államosítása mégis veszélyeztette a magyarok sorsát.
Krepuska nemcsak korabeli lokálpatriótaként érezte a saját bőrén is Trianont, de Nógrád vármegyéhez kötötték gyerekkori emlékei is.
Az érthetően elkeseredett kutatóorvos el is panaszolta bánatát a környezetében mindenkinek, kollégáknak, ápolóknak, sőt a pácienseknek is. Ekkor szólt bele a történetbe a véletlen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
