Amit Szaddám is csak irigyelni tudott - Babilon lenyűgöző öröksége
2015. szeptember 14. 08:38
A bibliai király
Hammurapi sikerei azonban tiszavirág-életűnek bizonyultak. Már uralkodása végén gazdasági válság sújtotta Babilóniát, utódai pedig már nem tudták fenntartani a nagy kiterjedésű birodalmat. Az első dinasztia bukását végül az i. e. 1595-ben bekövetkező hettita támadás hozta el: a kis-ázsiai nép I. Mursilis vezetésével megalázó vereséget mért Babilonra. A várost feldúlták, és elvitték a babiloni főisten, Marduk, valamint hitvese, Szarpanítu szobrát. Mursilis azonban nem kívánt letelepedni Babilóniában, és a hatalmi vákuumot végül a birodalmat betöréseikkel már korábban is fenegető nyugat-iráni kassúk töltötték be, akik megalapították Babilon történetének leghosszabb ideig, több mint 400 éven át hatalmon lévő dinasztiáját.
A kassúk első lépésként i. e. 1570 környékén visszahozták Marduk és hitvese szobrát. Az idegen dinasztia végig törekedett a babiloni kultúra és hagyományok tiszteletben tartására. Alkalmazkodtak a valláshoz, átvették az ékírásos akkád nyelvet, amely uralkodásuk alatt egy időre a diplomácia nyelvévé vált a Közel-Keleten. Virágzott a kereskedelem, és a babiloniak ezekben az évszázadokban ismerkedtek meg a lóval. A kassú kor a béke és stabilitás időszaka volt, melynek során Babilon ismét Mezopotámia kulturális és politikai központjává emelkedett.
A kassú dinasztia bukása után Babilonban egy hosszú, háborúskodással teli időszak következett. Az újabb aranykor csak az Újbabiloni Birodalom (i. e. 625- i .e. 539) idején, a káld dinasztia uralkodásával érkezett el. A dinasztia második királya, II. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 605-i. e. 562) a birodalom történetének egyik legnagyobb uralkodója volt. Nagyszabású építkezéseinek köszönhetően a több százezer lakosú Babilon a világ egyik leglenyűgözőbb városává vált. A szinte szabályos téglalapot formázó, utcái ésszerű elrendezése miatt a várostervezésre is nagy hatást gyakorolt várost kettős falrendszer vette körül. A város főutcájára, a mázas téglákkal borított Felvonulási útra észak felől a i. e. 575-ben a város nyolcadik bejárataként megépített, hasonlóan díszített Istár-kapun át lehetett belépni.
Három palota is az uralkodó rendelkezésére állt. A hatalmas déli palota (Nagy Sándor halálának helyszíne) volt a király fő rezidenciája, de ekkor készült el az északi palota is, nyári lakhelyét pedig a városon kívül húzták fel, hogy ide vonulhasson el a hőség idején a városban tapasztalható kellemetlen szagok elől. Uralkodása alatt befejezték Marduk isten lakóhelye, az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel borított Eszagila templom, valamint a szintén Marduknak szentelt, 91 méter magas Étemenanki zikkurat megépítését, amely sokak szerint azonos a bibliai Bábel tornyával.
Lenyűgöző eredményei ellenére a zsidó hagyományban negatív kép él az uralkodóról. II. Nabú-kudurri-uszur ugyanis asszír szokásnak megfelelően minden évben felvonult, hogy beszedje az adót, és megbüntesse az ellenszegülő városokat. Erre a sorsra jutott Jeruzsálem is, amelyet a király i. e. 597-ben és 586-ban is megostromolt seregével. Büntetésképpen több tízezer zsidót deportált Babilonba (babiloni fogság), és a második ostrom alkalmával egész Jeruzsálemet, többek között Salamon templomát is leromboltatta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
