Amikor még a karokat és lábakat szabadon hagyó fürdőruha is botrányosnak számított
2018. június 12. 11:59 Múlt-kor
Napjaink legnépszerűbb női fürdőruháját – a bikinit – már az ókori Rómában is hordták. Legalábbis a szicíliai Piazza Armerina közelében lévő egyik római villa gyönyörű mozaikja bikiniszerű ruhában lévő nőket ábrázol. Azonban ha a 19. század végén és a 20. század elején bevett tengerparti viseletet nézzük, egészen mást látunk. Aki a tengerpartra látogatott ekkoriban, védve volt a fedetlen végtagok, de sokszor még a nyakak látványától is.
Ekkoriban a fürdőruha feladata volt eltakarni a test nagy részét, mert bármilyen mértékű meztelenség erkölcstelennek számított. Az ilyen fürdőruhák a 18. században jelentek meg először, és végigkísérték a 19. századot, de még a 20. század első évtizedében is használatban maradtak. A 19. század közepén jelentek meg azok a ruhák, amelyek azonos mintájú felsővel és harisnyával, valamint rövidnadrággal oldották meg a teljes takarást.
Ekkoriban a strandoláskor is érvényes volt a nemek szerinti elkülönülés – a legtöbb parton nem volt szabad férfiaknak és nőknek elvegyülni egymás között. A fürdőruhák között a tengerészmintásak voltak a legnépszerűbbek, többnyire kék, fehér és piros csíkos darabok, amelyek színt vittek a környezetbe. Voltak azonban, akik az egyszínű, sötétkék vagy fekete egyrészes fürdőruhákat kedvelték jobban.
Az 1910-es évekre lassacskán divatba jött fedetlenül hagyni a karokat és a lábakat, ahogy a nők elkezdtek szabadabb mozgást biztosító fürdőruhákat hordani. Ettől még azonban a ruhák szerények voltak, engedve a társadalmi elvárásoknak. Az úszóruhák nem illeszkedtek szorosan a testhez, és továbbra is eltakarták annak nagy részét. Akadt azonban néhány nő, akik hajlandók voltak tabukat dönteni, és az ő áttöréseik végül maradandónak bizonyultak.
E nők egyike volt az ausztrál születésű Annette Kellermann, aki úszóként és a némafilmek ismert színésznőjeként is bevonult a történelembe. Ő volt az első nő, aki átúszta a La Manche-ot, és a fürdőruhák területén is nagyot újított, miután a komolyabb úszáshoz nem voltak alkalmasak a kor női darabjai. Saját tervezésű ruhái, mint például az a „merész” egyrészes fürdőruhája, amely „veszélyesen” megmutatta teste vonalait, gyakran bajba keverték. Egy alkalommal, 1907-ben az amerikai Bostonban le is tartóztatták.
A nők mindenhol akadályokba ütköztek, ha „vakmerőbb” ruhákat öltöttek magukra – voltak olyan tengerparti strandok több országban is, ahol arra alkalmaztak személyzetet, hogy a nők ruháinak hosszát ellenőrizzék. Az idők azonban változtak, és ami úgy tűnik, az ókori Rómában is elfogadott volt – a bikini – ma ismét megfelel a közízlésnek.