Amikor a világ cserkészei elözönlötték Magyarországot

2018. augusztus 2. 13:33 MTI

A cserkészet önkéntes, politikamentes vallásos ifjúságnevelő mozgalom, amelyet a múlt század elején indított el a brit Lord Robert Baden-Powell. Magyarországon 1912. december 28-án alakult meg a Magyar Cserkészszövetség, amely - 41 év kényszerű megszakítással - a mai napig működik. A Magyar Cserkészszövetség az 1931-es badeni cserkész világkonferencián, egyhangú szavazással nyerte el a negyedik dzsembori rendezési jogát, méghozzá úgy, hogy az Egyesült Államok, Ausztrália, Csehszlovákia és Hollandia is benyújtotta pályázatát. A dzsembori (jamboree) a világ cserkészmozgalmának legnagyobb eseménye, táborozással egybekötött nemzetközi összejövetel. Ezekre korábban 1920-ban és 1929-ben Angliában, 1924-ben Dániában került sor, a magyar cserkészek először az 1924-es találkozón vettek részt.

A rendezvény megszervezésében főszerepet vállalt a tiszteletbeli magyar főcserkész gróf Teleki Pál, korábbi és későbbi miniszterelnök, akit a kabinet kormánybiztosi jogkörrel is felruházott. A vállalkozás támogatására és ellenőrzésére létrehozott Jamboree Tanács tagjai közé Teleki azokat hívta meg, akiknek komoly befolyásuk volt a társadalmi-politikai életre és kimutatták a cserkészet iránti rokonszenvüket. A táborparancsnokság erősen központosított szervezetét Teleki vezette, helyettese Kisbarnaki Farkas Ferenc volt, aki Teleki 1941-es halála után Magyarország főcserkésze lett. Mivel a dzsembori célja a különböző nemzetiségű, kultúrájú, vallású fiatalok barátságának előmozdítása, a tábori készségek fejlesztése, nemzeti mintatáborok felépítése volt, sokszínű eseményeket szerveztek: a mindennapi találkozásokon túl sport- és tömegrendezvényeket, színházi és mozielőadásokat, tábortűzi programokat, vízi és légi bemutatókat, akadályversenyeket és túrákat, továbbá a külföldi cserkészek számára kirándulásokat magyar városokba.

A dzsembori helyszínéül Gödöllőt választották, mert a település közel van a fővároshoz, és HÉV-vel vagy vasúttal is könnyen el lehetett érni, az eseményekre a királyi parkban, az Erzsébet-ligetben és a koronauradalmi erdők és szántók területén került sor. A világtalálkozó jelképe a "csodaszarvas" lett, amely máig Gödöllőt idézi a világtáborozásokon. A felkészülés már 1931-ben megkezdődött: pontosan szabályozták és tanították a cserkészeknek a külföldiekkel való érintkezést, az illemet, az előzékenységet. Teleki első rendelkezései között a világnyelvek tanulására szólította fel a liliomos mozgalom tagjait. A szervezésbe minden lehetséges területen bevonták a felnőtt, úgynevezett öregcserkészeket, többek közt orvosok, rendőrök, hídépítők, utászok, postások bocsátották rendelkezésre munkaerejüket, tudásukat a tábor infrastruktúrájának kiépítésében, a cserkész mentő-, tűzoltó- és rendőri alakulatok kiképzésében.

A parancsnokság már 1933. július 22-én táborba szállt, őket folyamatosan követték a tíz altábor, a speciális, többek között segéd-, repülő- és kisfiútáborok lakói. A világtalálkozón 46 nemzet képviseletében 25 792 cserkész vett részt, közülük 7617-en jöttek külföldről. A legmagasabb napi létszám 22 066 fő volt a táborban, amelynek összesen 365 ezer látogatója volt, a költségek egymillió 660 ezer pengőt, a bevételek egymillió 668 ezer pengőt tettek ki. A gödöllői dzsembori megmozgatta Magyarországot, 188 hazai településről érkeztek a résztvevő fiatalok.

A megnyitó ünnepségre 1933. augusztus 2-án, mintegy ötezer vendég előtt került sor Horthy Miklós kormányzó és a cserkészmozgalmat alapító Robert Baden-Powell jelenlétében. Az 1,6 négyzetkilométer területű táborhoz, amelyben 5363 sátrat vertek fel, úgynevezett üzletváros is kapcsolódott. A tábornak külön postahivatala, kórháza, vasútvonala, sporttelepe, színháza és hírközlési központja volt, ahonnan minden nap sugározták a még a tengerentúl is hallható napi dzsemboriadásokat, s a dzsembori alatt mindennap megjelent a Magyar Cserkész című lap magyar, angol, francia és német nyelven. Ezen a dzsemborin voltak jelen először a légi cserkészek, a repülős bemutatók részese volt a híres Afrika-kutató, Almásy László is.

A találkozó helyszínén 1943-ban állították fel Siklódy Lőrinc cserkészfiút ábrázoló szobrát, amelyet 1948-ban eltávolítottak. A rendszerváltás, a hazai cserkészmozgalom újraszerveződése után helyére 1994-ben Kisfaludy Stróbl Miklós Cserkészfiú című kisplasztikájának másfél méter magas változata került, amelyet a szobrász tanítványa, Paál István készített el.