Amikor a román rendőrség a saját járműveit gyújtogatta

2015. június 16. 10:33 MTI

Az 1990. június 13-15. közötti erőszakos cselekmények a hivatalos statisztikák szerint hat halálos áldozatot követeltek, és több mint 700 ember sebesült meg azokban a napokban Bukarestben, a bányászjárások áldozatainak szövetsége szerint azonban a halottak száma akár a százat is elérheti. Miután 1989 decemberében a Temesvárról indult népfelkelés megbuktatta Nicolae Ceausescu kommunista diktátor uralmát, a forradalom napjaiban színre lépett Ion Iliescu, a Román Kommunista Párt egy Ceausescu által félreállított, volt vezetőségi tagja ragadta magához a hatalmat. Az általa vezetett FSN "ügyvivő kormányként" alakult meg, hogy legyen, aki megszervezze az első szabad választásokat. Az ellenzék tiltakozása ellenére az FSN később párttá alakult, és kétharmados győzelmet aratva megnyerte az 1990. május 20-i választásokat.

1990 januárjától kezdődően a Zsil-völgyi szénbányászok több ízben Iliescu segítségére siettek, hogy erődemonstrációnak szánt Bukarestbe vonulásukkal elhallgattassák az FSN politikai ellenfeleit, megfélemlítsék az újjászerveződött történelmi pártok híveit, az igazi rendszerváltást követelő értelmiségieket: ezeket az akciókat nevezte el a román média "bányászjárásoknak". A vájárok mindig csákányokkal, lapátokkal, láncokkal és feszítővasakkal felfegyverkezve özönlötték el a román fővárost. A legtöbb erőszakos megnyilvánulásra 1990 júniusában került sor.

Akkor - a frissen megszerzett választói felhatalmazás birtokában - Iliescu elérkezettnek látta az időt, hogy felszámolja az Egyetem téri maratoni kommunistaellenes tüntetés maradványait. A rendszerváltozás utáni Kelet-Közép-Európa leghosszabb demonstrációjának számító, 52 napig tartó megmozdulás parazsát akkor már alig néhány, sátorban lakó éhségsztrájkoló próbálta ébren tartani az Egyetem téren, a karhatalom mégis aránytalanul nagy erőkkel, brutális módon csapott le rájuk 1990. június 13-án, újabb Iliescu-ellenes demonstrációt provokálva ki.

Az Egyetem téri rendőri erőszak ellen tüntető ellenzékiek közé provokátorok vegyültek, akik törni-zúzni kezdtek a városban, összecsaptak a karhatalommal, és megostromolták a televízió székházát. Az ország az (akkor még egyedüli) televízió élő adásából arról értesült, hogy a demokratikusan megválasztott hatalmat a "történelmi pártok és a legionárius (fasiszta) erők" erőszakkal próbálják megdöntetni, a tévés híradásokat pedig betört kirakatok és lángoló rendőrségi buszok látványa támasztotta alá. A későbbi ügyészségi vizsgálatokból egyébként arra lehetett következtetni, hogy a rendőrség parancsot teljesítve maga gyújtotta fel járműveit.

Másnap érkezett "rendet tenni" Bukarestbe több ezer Zsil-völgyi bányász, akik szétdúlták a történelmi pártok székházait, az Egyetem téren pedig kérdezés nélkül megvertek minden értelmiséginek tűnő járókelőt. A kétnapos terror során gondjuk volt arra, hogy virágokat ültessenek az éhségsztrájkolók és Iliescu-ellenes tüntetők által letaposott Egyetem téren. Távozásuk előtt Iliescu köszönetet mondott a Romexpo kiállítási csarnokban összegyűlt bányászoknak, amiért a "nehéz helyzetben példás polgári öntudatot tanúsítva megvédték a fiatal román demokráciát".

A nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot keltett erőszakhullám felelőseit csak másfél évtizeddel később, a 2000-es évek közepén, Iliescu második államfői mandátuma után kezdte kutatni a katonai ügyészség. Az ügyet később a civil vádhatóság vette át, de a dossziét 2009-ben vádemelés nélkül lezárták. A katonai ügyészség Iliescut más állami vezetőkkel együtt azzal gyanúsította, hogy szándékosan provokálták ki az erőszakos cselekményeket az ellenzékkel való leszámolás érdekében.

Az áldozatok panasza nyomán a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly szeptemberben az atrocitások kivizsgálására és kártérítésre kötelezte a román államot. Ennek nyomán a román legfelső bíróság idén márciusban hozzájárult ahhoz, hogy az ügyészek újranyissák az 1990. júniusi bányászjárás aktáit. A most 85 éves Ion Iliescu 1990 és 1996, illetve 2000 és 2004 között volt Románia államfője. 2008-ban visszavonult az aktív politikai életből.