Amikor a „Jobbra hajts!” szabály miatt újra kellett tanulnunk a KRESZ-t
2022. július 6. 14:50 Múlt-kor
81 évvel ezelőtt, 1941. július 6-án Magyarország jelentős része hajnali három órától a megszokott bal oldal helyett jobbra hajtott. Budapest több időt kapott az átállásra, de néhány hónappal később, november 9-én itt is megtörtént az átállás. A propagandagépezet hatékonyan működött, az átállás a baleseti statisztikák megugrása nélkül valósult meg, a kontinentális Európában – Svédországot leszámítva – utolsóként.
A közlekedés forradalma
A közlekedés történelmileg ragaszkodott a baloldalhoz, még az ókori fejlett birodalmak – így Róma is – ezt az elvet követte. A középkorból még írásos emlék, egy pápai bulla is fennmaradt a balra tartás szabályának rögzítéséről.
Ennek az egyik lehetséges magyarázata a jobbkezességben rejlik: a vitézek, mivel többségük jobbkezes volt, kardjukat a bal oldalukon hordozták, így az esetleges útonállókkal szemben – már ha szemből érkeztek – könnyebben ragadhattak fegyvert. A lóra szállás szintén egyszerűbb volt, ha balról, a fegyverrel átellenes oldalról hajtották végre a műveletet.
A változás első hulláma az 18. század közepén érkezett, amikor az Újvilágban elterjedtek a több, legalább 4 lóval hajtott fogatok. A kocsis általában a bal hátsó lóról irányította az állatokat, hogy – szintén a bűvös jobbkéz – az ostorral a lovak kényelmesen rendszabályozhatóak legyenek. Egy nyolc lóból álló fogat esetében, ha balra tart, és a sofőr hátul ül, törvényszerű, hogy nagyobb eséllyel alakulhatnak ki balesetek. A függetlenségi háború után az Egyesült Államokban már a jobboldali közlekedés lett a törvényben szabályozott gyakorlat.
Ami Európát illeti, a balkezes Napóleon nem csak országokat hódított meg, hanem felrúgta a közlekedési rend szabályait is. Hogy ezt milyen indíttatásból – esetleges bosszúból – tette, az máig nem tisztázott. Tény azonban, hogy az öreg kontinensen a „korzikaival” kezdődött a jobbra tartás története.
A szekerek is balra tartottak – a kép 1895 körül készült a Baross téren (Kép forrása: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)
A legtöbb országban az I. világháborúig levezényelték a közlekedés menetének változtatását, de az Osztrák-Magyar Monarchiában kitartottak az eredeti rend mellett, sőt, az 1890. évi I. törvény 107. § kimondta, hogy „minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülni”.
A változás szelének (és a politikai befolyásnak) nem lehetett ellenállni. Az 1930-as évektől Németország szerepe egyre fajsúlyosabb lett Közép-Európában, Ausztria (1938) és Csehszlovákia (1939) is jobbra tért, így Magyarország is elkötelezte magát az új közlekedési rend bevezetése mellett.
Közben kitört a II. világháború, és két év eltelt érdemi előrelépés nélkül: ekkorra már az a komikus helyzet állt elő, hogy a visszacsatolt Észak-Erdélyben, vagy a Felvidéken ellentétes volt a közlekedési rend a Magyarországon megszokotthoz képest.
Egyre nagyobb idegenforgalmi és forgalombiztonsági hátrányba kerültünk más országokkal szemben, így az államkasszát sem kímélve – a tervezett 9 millió pengő helyett 12 millióra rúgtak az átállás költségei – 1941-ben véglegesen elhatározta magát az ország vezetése.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
