Amerikai belpolitikai vihart is kavart a Szent Korona újvilági kalandja során

2017. december 7. 12:13 Glant Tibor

A Szent Koronához fűződő alkotmányos hagyományokat a Horthy-rendszer idején fejlesztették tovább, állították az igazságtalan trianoni béke revíziójának szolgálatába és tették állami ideológiává. A Szent Korona az összes magyart és az összes magyarlakta területet egyesítette és képviselte, így az 1920-ban elcsatolt nemzetrészeket és a második háború után (tengerentúli) száműzetésbe kényszerült honfitársainkat is. A kommunista diktatúra erről természetesen hallani sem akart, és új, „demokratikus” (értsd: sztálini) alkotmánnyal próbálta a korábbi nemzeti alkotmányos hagyományt felülírni.

Olajoshordóból a széfbe

A Szent Koronát a szovjet hadsereg elől menekülő nyilasok (konkrétan Szálasi Ferenc) parancsára a Magyar Királyi Koronaőrség vitte német területre, a mai Ausztriába. Ott Mattsee mellett a Szent Koronát, az országalmát és jogart egy kettéfűrészelt olajoshordóban elásták, majd a már csak a kardot tartalmazó, lezárt Koronaládát átadták az amerikai hadseregnek. Pajtás Ernő ezredes, az egység parancsnoka azt hazudta az amerikai kihallgatótisztnek, hogy a koronaékszerek mind a ládában vannak. Amikor azután Gömbös Gyula nyilassá vált fiától, Ernőtől megszerezték a láda kulcsait, kiderült, hogy az csaknem teljesen üres. A Koronát és másik két nemzeti kincset végül július 24-én éjjel kiásták és a regáliákat egyesítették. Egy másik amerikai egység eközben a salzburgi érseknél megtalálta a palástot és a Szent Jobbot. A koronázási ékszerek ezt követően a muzeológusokból és restaurátorokból toborzott különleges alakulat, a magyarra „Műkincsvadászoknak” fordított (ld. George Clooney 2014-ben bemutatott filmjét) „Monuments Men”, azaz a Monuments, Fine Arts and Archives (MFAA) egység kezébe került.

Egy heidelbergi fotózást követően a frankfurti német nemzeti bank trezorjába vitték, majd a nácik által elrabolt európai műkincsek összegyűjtésére, katalogizálására és visszaszolgáltatására létrehozott wiesbadeni gyűjtőközpontba került. 1946 elején itt a négy, koronaládában tárolt koronázási ékszert nyilvánosan ki is állították az amerikai katonák és a nemzetközi sajtó számára. A wiesbadeni központ bezárását követően a relikviákat a müncheni gyűjtőközpontba szállították. A háború utáni koalíciós kormányra nehezedő szovjet nyomás miatt Nagy Ferenc miniszterelnök nem hivatalosan arra kérte a Truman-kormányt, hogy a regáliákat tartsa amerikai őrizetben. Ezzel párhuzamosan a Nagy-kormányt képviselő Magyar Restitúciós Bizottság vezetője, Hahn Sándor hivatalos visszaszolgáltatási kérelmet nyújtott be a müncheni gyűjtőközponthoz. Végül Washington Nagy Ferenc kérésének támogatása mellett döntött. 1948 márciusában Molnár Erik, az új kommunista kormány külügyminisztere is hivatalosan kérte vissza a Szent Koronát, de őt is elutasították. Felmerült még a koronaékszerek vatikáni elhelyezése is, de végül az amerikai külügy ez ellen foglalt állást.

Glant Tibor teljes cikke a Múlt-kor történelmi magazin 2017. téli számában olvasható