Akik nem tudtak felejteni: magyar nők a Gulágon
2020. november 25. 12:49 Tóth Eszter Zsófia – Szalai Laura
Havibaj és vérhas
A dokumentumfilmben elmesélt történetek alapján a nőknek olykor a megpróbáltatások miatt kialakult betegségekkel kellett küszködniük. Az egyik asszony arról mesélt, hogy hónaljában dió nagyságú gennyes gócok alakultak ki, míg egy másiknak – feltehetően az útépítés miatt – a mellmirigyei gyulladtak be, és indult el a szervezetében egy burjánzás.
Elmondása szerint nem lehetett tudni, hogy rák volt-e. Amikor hazajött a Gulágból, 66 százalékos rokkant volt, és itthon kétszer kellett megoperálni.
A Gulágban a nőknek nemcsak a betegségekkel kellett megküzdeniük, hónapról hónapra meg kellett szenvedniük a tábori körülmények közt igencsak problémát jelentő havibajukkal.
Aztán sok esetben egy idő után magától megoldódott ez a probléma: volt, akinek nyolc évig elmaradt a menstruációja, amikor viszont újra megjött, a fájdalom miatt orvosi ellátásra szorult. A többiek a takaróikat szabdalták szét, vagy száraz szalmát, füvet használtak a vér felfogására.
A mi visszaemlékezőnk orosz udvarlója segítségével ápolóként dolgozott, ott sem volt azonban könnyű helytállni. Az egészségügyi személyzetnek komoly megpróbáltatást okozott például egy vérhasjárvány. Elmondása szerint előfordult, hogy a bányavidékből érkező víz rozsdás volt, ám ennek ellenére abból főztek. A lágerben elkezdett pusztítani a vérhas, minden nap 10–15 halott volt.
Mindenhol csöpögött a vér, fiatal nő létére kellett ezeket a betegeket ápolnia. Végül ő is megkapta a betegséget, amely teljesen ledöntötte a lábáról. Nagyon csúnyán köhögött, az orosz orvos adott neki egy injekciót, és pár nap alatt rendbe jött annyira, hogy újra lábra tudott állni.
A trauma a pszichén keletkezett, soha be nem gyógyuló seb. Igaz ez a Gulágot túlélt nők történeteire is. A megpróbáltatások, akár lélekben, akár a Gulágon szerzett betegségekben is folytatódtak hazatértük után is.
A mi visszaemlékezőnk férjül szintén egy Gulágot megjárt férfit választott. A rendszerváltásig nem is beszélhettek a történtekről, utána pedig már lányuk kérte őket arra, hogy inkább felejteni próbáljanak és ne továbbadni a traumát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
