Ronald Reagan még az 1980-as években is a „józan ész és a jóindulat hangjának” nevezte, a kongóiak azonban egy évtizeddel később már nyíltan az „ország sírásójaként” emlegették. Mobutu Sese Seko, a Kongói Demokratikus Köztársaság (1971-től Zaire) kleptokrata diktátora három évtizedes uralma alatt a becslések szerint mintegy 5 milliárd dollárt sikkasztott el az államkasszából, és miközben saját maga és családtagjai számára szinte példátlan luxuskörülményeket teremtett, az általa vezetett, ásványkincsekben gazdag fekete-afrikai országot a tönk szélére sodorta.

Joseph-Désiré Mobutu egy szakács és egy szobalány gyermekeként született 1930. október 4-én. A fiút 1949-ben egy szerelmi ügy miatt kicsapták egy katolikus iskolából, és arra kötelezték, hogy hét éven át szolgáljon az alapvetően rendfenntartó feladatokat ellátó Force Publique-ben. A szabadidejében rengeteget olvasó, többek között Machiavelli, Churchill és de Gaulle műveit is forgató Mobutu leszerelését követően újságírónak állt, miután azonban 1960. június 30-án az egykori Belga Kongó (ekkor még Kongói Köztársaság néven) elnyerte függetlenségét, a kongói haderő élére került.

Szinte azonnal levert egy katonai zendülést, majd államcsínnyel hatalomra került, de hatalmát akkor még nem tudta megszilárdítani. A több kongói tartomány, többek között a leggazdagabb, Katanga függetlenségi törekvései miatt kitört kongói válságnak végül Mobutu nyugati segítséggel, 1965 novemberében végrehajtott második puccsa vetett véget.

Hatalomra kerülése után feloszlatta a parlamentet, és felszámolta a többpártrendszert, majd 1966 júniusában több százezres tömeg előtt kivégeztette Évariste Kimba egykori miniszterelnököt, valamint három minisztertársát. Emberei két évvel később az amnesztia ígéretével hazacsalogatott ellenzéki vezért, Pierre Mulelét is kegyetlenül megkínozták: többek között a szemgolyóit és a nemi szervét is kitépték, majd – amikor még mindig életben volt – levágták a végtagjait. 1969. június 4-én a kinshasai (1966-ig Léopoldville) Lovanium Egyetem reformokat követelő diákjainak tüntetését fojtotta vérbe. A mészárlás mintegy 50 áldozatát tömegsírban hantolták el.

Mobutu propagandahadjáratot indított az afrikai hagyományokhoz való visszatérés, valamint a gyarmati múlt maradványainak a felszámolása érdekében. Amellett, hogy Zairére keresztelte át az országot és a Kongó folyót, betiltotta a nyugati ruhaviseletet, a lakosságot az európai hangzású nevek lecserélésére kötelezte, és még a göndör haj kiegyenesítését is megtiltotta. Ekkoriban vette fel a Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu Wa Za Banga nevet, amelynek jelentése: hatalmas harcos, akinek kitartása és törhetetlen győzni akarása hódításról hódításra visz, tüzes nyomot hagyva lába után.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. ősz számában olvasható.