A világ igazai – 3 hős magyar embermentő, akiknek ezrek köszönhették életüket
2018. április 16. 10:59 Horváth Dóra
Újságíróból fáradhatatlan szerzetesnő: Boldog Salkaházi Sára (1899-1944)
Eredeti neve Schalkház Sarolta Klotild volt. Kassán született, ahol tanítónői diplomát szerzett, majd néhány évig tanított is – hivatásának gyakorlásától azonban az első világháború után eltiltották, mert nem volt hajlandó a csehszlovák kormányra felesküdni. Amikor a tanítói állását elvesztette, könyvkötészetet kezdett tanulni, de dolgozott a húga kalapüzletében is, és közben novellákat, tárcákat írt felvidéki magyar újságokba. A kor divatos szimbolikus kifejezésmódját hamar elsajátította, és a kisebbségi létbe szorított magyarság szószólójává vált, 1926-ban pedig Fekete furulya címmel első novelláskötete is megjelent.
Salkaházi – túl egy rövid ideig tartó jegyességen – 1927-ben megismerkedett a Szociális Testvérek Társaságának tevékenységével, és elvégezte a rend által szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, majd kérte a rendbe való felvételét. A budapesti anyaházban némiképp furcsállották Salkaházi Sára szabados, „újságírós” életvitelét – Salkaházi azonban belátta, hogy változtatnia kell, ezért leszokott a dohányzásról és igyekezett alkalmazkodni a rend követelményeihez. Salkaházi Sára fáradhatatlan tanító és szervező volt, 1934-ben éppen a túlhajszoltsága és kimerültsége miatt kellett elhalasztania a fogadalomtételt. 1941-től a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetségének vezetője és a mozgalom lapjának főszerkesztője lett. Slachta Margit és Bernovits Vilma mellett Salkaházi is aktív szerepet vállalt a Szociális Testvérek Társasága által szervezett mentőakciókban.
A Bokréta utcai munkásnőotthonnak, amelyet Salkaházi vezetett, 1944 decemberében kb. 150 lakója volt, közülük legalább harmincan hamis papírokkal bujkáltak. Az otthonban katonákat is elszállásoltak, Sára testvér pedig megdorgálta az egyik nőt, aki véleménye szerint túl szoros kapcsolatot ápolt a velük – a nő megsértődött, és bosszúból elárulta a nyilasoknak, hogy Salkaházi zsidókat rejteget. 1944. december 27-én a nyilasok megszállták az épületet, a lakókat igazoltatták, sokukat le is tartóztatták. Salkaházi Sárát, Bernovits Vilmát és két másik nővért „kihallgatásra” hurcolták – valamennyiüket agyonlőtték a Dunaparton. Egy szemtanú állítása szerint egy alacsony, rövid, fekete hajú testvér a kivégzése előtt szembefordult a katonákkal, és széles mozdulatokkal keresztet vetett – a személyleírás alapján valószínűsíthető, hogy Salkaházi Sára volt az. Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én a Szent István Bazilika előtti téren, tízezres tömeg előtt avatták boldoggá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
