A veszett francia király, aki azt képzelte, üvegből van és összetörik
2020. július 7. 16:58 Múlt-kor
Királyi amnézia
A királyt az eset végleg az „őrületbe” kergette. Állítólag több alkalommal megtörtént, hogy magát farkasnak képzelve végigfutott kastélya udvarán, és mindenkire ráüvöltött, máskor pedig a palotában futkorászott összevissza, egészen a végkimerülésig. Amikor elé vezették a királynét, olykor úgy viselkedett, mintha még sohasem látta volna, volt, hogy gyermekeit is megtagadta, sőt sokszor a saját nevét vagy titulusát sem tudta megmondani. Olykor azt gondolta, nem Károlynak, hanem Györgynek hívják.
A komolyabb rohamokat olyan periódusok követték, amelyeket leginkább a közöny szóval lehet jellemezni. Az egyébként a mozgással járó szabadidős tevékenységeket igen kedvelő Károly akár órákon át is képes volt egy helyben ülni. Ez összefügghet azzal, hogy többször is kiborult azon, hogy megérintették, ugyanis azt képzelte, üvegből van.
Ezért állítólag még vasrudakat is varratott a ruháiba, hogy így akadályozza meg a komolyabb sérülést az esetben, ha valaki mégis hozzáér. A glass delusionnek nevezett jelenség érdekes módon nemcsak VI. Károlyt érintette: a XV–XVII. században több hasonló esetet regisztráltak Európa-szerte.
Károly a tisztább periódusaiban felfogta, mennyire komoly problémákkal küzd, és fájdalmasan bánatos szavak kíséretében adta környezete tudtára, amikor érezte, hogy hamarosan vissza fog zuhanni az őrület állapotába. A jobb szakaszokban rokonai igyekeztek mulattatni, ünnepségeket szervezni neki, amelyben öccse járt élen.
Uralkodói „távollét”
Károly nem ritkán hosszú hónapokra cselekvésképtelenné vált. A hivatalos krónikák azokat a hónapokat, amikor a királyt hatalmába kerítette őrülete, finom eufemizmussal az uralkodó „távolléteként” emlegették, a királyi kancellária által kiállított, úgynevezett kegyelemlevelekben (a király nevében ezek révén törölhették el a büntetéseket) azonban olykor meglehetősen merész hangot ütöttek meg a király állapotának leírásakor. Volt, aki egyenesen úgy fogalmazott: „A király egészen bolond, meg van veszve.”
A korszak naplóiban gyakorta jelent meg témaként VI. Károly titokzatos betegsége. A szövegekben az okok találgatása mellett a gyógymódok sikertelenségén való kesergés és az uralkodó állapotával kapcsolatos felháborodás is felbukkant.
Mivel évszázadokkal később már nagyon nehéz megállapítani, hogy a király milyen betegségben szenvedett, ezért nem kizárt, hogy a tudósok által skizofréniának, bipoláris zavarnak vagy éppen agyvelőgyulladásnak diagnosztizált okok mellett valami teljesen más is állhatott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
