A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
2018. augusztus 23. 17:02 Múlt-kor
A spártai nők olyan társadalmi státust és hatalmat élvezhettek, amely Hellász más részein hallatlan volt
Thuküdidész jól leírta a nők általános helyzetét az ókori Görögországban azzal, hogy számukra „a legnagyobb dicsőség az, ha minél kevesebbet beszélnek róluk a férfiak, akár dicsérve, akár átkozva.”
Habár voltak különbségek az egyes városállamok között, néhány általános következtetés igaz a legtöbbre: tudjuk, hogy Delphoiban, Gortüszben, Thesszáliában és Megarában a nők birtokolhattak földet, de nem rendelkeztek semmiféle jogi vagy politikai státussal. A demokráciát gyakorló városállamokban a nők – hasonlóan a rabszolgákhoz, metoikoszokhoz (idegen államok polgárai) és gyermekekhez – nem kaptak választójogot. Akárcsak a rabszolgák, az oikosz (háztartás) része voltak, a családfő, azaz a küriosz irányítása alatt.
Amíg férjhez nem mentek, a nők apjuk vagy más férfi rokonuk irányítása alatt éltek, házasság után pedig a férj vette át a kürioszuk szerepét, így ő intézkedett a vele kapcsolatos jogi ügyekben. Mivel tulajdonjoguk korlátozott volt, az athéni nők nem számítottak teljes jogú polgárnak, mivel a polgárjog a tulajdonhoz is volt kötve. Némi tulajdonuk lehetett ajándékozás vagy saját hozományuk által, azonban a küriosz ezzel ugyanúgy rendelkezhetett, mint a saját tulajdonával.
Spárta ezzel szemben egészen más világ volt, itt a nők létfontosságú szerepet játszottak a városállam hadigépezetének fenntartásában. Olyan státust, hatalmat és tiszteletet tudhattak a magukénak, amely hallatlan volt Görögország más részeiben. Mivel a spártai férfiak idejét teljességgel lekötötte a katonai képzés és gyakorlás, az egyéb csoportos tevékenységek és maga a háborúzás, a nők működtették a gazdaságokat és az otthont. Becslések szerint a Kr. e. 4. századra a spártai nők a városállam földbirtokainak 35-40%-át birtokolták, a hellenisztikus korban (Kr. e. 323 – Kr. e. 31) a leggazdagabb spártaiak között is voltak nők. Ezek a nők mind saját birtokaikat, mind férfi rokonaik birtokait irányították.
Spártában a nők ritkán mentek férjhez 20 éves koruk előtt, athéni társaikkal ellentétben. Míg az athéni nők többnyire egész testüket elfedő ruhákat hordtak, és ritkán hagyhatták el otthonukat, a spártai nők sokkal lengébb és kihívóbb öltözetet viseltek. A spártaiak a fiúkat és a lányokat is taníttatták.
Miért voltak ennyire elnyomva az athéni nők? Legtöbbször azt a választ hallani erre a kérdésre, hogy az ősi patriarchális társadalom berögzült aspektusáról van szó. Ironikus módon azonban inkább az athéni demokráciához van köze: az athéni férfiak egyik legnagyobb félelme volt a nők paráználkodása. A házasságban született gyermekek apaságának bizonytalansága ugyanis öröklési és ezáltal polgárjogukat veszélyeztette. Emellett úgy tartották, a paráználkodás csökkenti a nő tisztaságát, és megrontja elméjét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
