A túlturizmus miatt menekülnek egyre többen az UNESCO világörökségi listájáról
2026. június 17. 06:30
Egyre több történelmi helyszín lakossága kezdeményezi lakóhelye eltávolítását a UNESCO világörökségi listájáról a megnövekedett turizmus és a szigorú műemlékvédelmi szabályozások miatt, derül ki egy átfogó nemzetközi elemzésből. A szlovákiai Vlkolínec (Liptófarkasd) és a tanzániai Ngorongoro esete rávilágít arra az új keletű globális problémára, miszerint a fizikai örökség megmentésére létrehozott minősítés ma már sok esetben az ott élő lakosság mindennapjait és fennmaradását veszélyezteti.
A nemzetközi kulturális örökségvédelem ellentmondásaira fókuszáló legújabb kutatások szerint a világörökségi státusz egyre gyakrabban vezet az úgynevezett "múzeumosodáshoz", amelynek során az élő közösségek puszta turisztikai látványossággá válnak.
Greg Richards turizmuskutató a jelentésben rámutatott, hogy a UNESCO-cím egyik legbiztosabb hozadéka a látogatószám drasztikus emelkedése. Ez a jelenség a szlovákiai Vlkolínec (Liptófarkasd) esetében is megfigyelhető, ahol a mindössze húsz állandó lakossal rendelkező, érintetlen középkori faépítészetéről ismert faluba évente több mint százezer turista érkezik az 1993-as felvétel óta. A tanzániai Ngorongoro Természetvédelmi Területen pedig a maszáj közösségek a szigorú természetvédelmi szabályozások miatti kitelepítések okán követelik a minősítés visszavonását a nemzetközi szervezettől.
Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által felügyelt világörökségi egyezmény alapelvei a második világháború utáni időszakban fogalmazódtak meg azzal a céllal, hogy a konfliktusok, az iparosodás és a modern városfejlesztés által fenyegetett kiemelkedő kulturális és természeti értékeket megóvják.
A hivatalosan 1978-ban útjára indított, jelenleg 170 országban 1248 helyszínt számláló lista évtizedekig a műemlékvédelem leghatékonyabb eszközének számított. Peter DeBrine, a szervezet fenntartható turizmusért felelős szakértője ugyanakkor hangsúlyozta, hogy bár a turizmus az elmúlt tizenöt évben gyökeresen átalakult, az intézmény jelenleg nem rendelkezik olyan jogi mechanizmussal, amellyel egy helyszínt a túlturizmus vagy a helyi lakosság panaszai miatt nyilváníthatnának veszélyeztetettnek vagy távolíthatnának el a listáról.
A történelmi precedensek alapján a világörökségi státusz elvesztésére eddig mindössze három esetben került sor, és minden alkalommal fizikai állagmegóvási vagy területfejlesztési konfliktusok álltak a háttérben. 2007-ben az ománi Arab bejza-rezervátum az olajkitermelés, 2009-ben a Drezda környéki Elba-völgy egy hídépítés, míg 2021-ben a liverpooli tengeri kereskedelmi városrész a modern kikötői beépítések miatt került le a listáról.
John H. Stubbs műemlékvédelmi kutató, a World Monuments Fund korábbi alelnöke szerint a jelenlegi törlési kérelmek elsősorban a túlzott turizmus elleni kétségbeesett tiltakozás eszközei. A szakember úgy vélte, a fizikai műemlékek és a bennük élő közösségek egyidejű megmentése a huszonegyedik századi globális örökségvédelem legösszetettebb kihívásává vált, amelyre a státusz megvonása helyett a helyi társadalmi-gazdasági szempontokat is integráló, intelligens fejlesztési tervek jelenthetik a megoldást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
