A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
2021. május 6. 14:46 Bebesi György
„Egyetlen napot sem tudok szerelem nélkül élni”
Az Orlov fivérek megkapták támogatásuk árát: grófi címhez jutottak, országszerte pazar palotákkal és földekkel jutalmazták meg őket, de Grigorij többet akart: házassági ígéretet Katalintól. Nem kívánt beletörődni a vagyonosodó kegyenc szerető szerepébe. Kapcsolatuk több mint 10 éve alatt Katalinban is felötlött a titkos házasság gondolata, azonban megértette, hogy „Madame Orlovaként” nem uralkodhat. Egyébként is Orlov egy idő után kezdett úgy viselkedni, mintha a férje lenne: időnként kifejezetten gorombán bánt az uralkodónővel. Ezenkívül rendkívül lusta volt, és az is kiderült kapcsolatuk vége felé, hogy megcsalta Golicin hercegnővel, igaz ekkoriban már a cárnő is „félrelépett” néha.
Katalin végül úgy döntött, hogy eltávolítja az udvarból Orlovot. Hogy megszabaduljon tőle, egy békedelegáció vezetésével bízta meg, s mire Orlov az előreláthatóan sikertelen küldetésből visszatért, az akkor 43 éves cárnőnek már új kedvese volt: a 28 éves lovasgárda-hadnagy, Alekszandr Vaszilcsikov. A lecserélt szerető gazdag „végkielégítést” kapott: hatezer jobbágyot, egy palotát és évi 150 ezer rubel kegydíjat. „Egyetlen napot sem tudok szerelem nélkül élni” – jegyezte fel ekkoriban a cárnő a naplójába.
Vaszilcsikov franciául jól beszélő nemesi származású, „csinos arcú, fekete szemű” fiatalember volt, két évig maradt a cárnő mellett, ezalatt főhadsegédi kinevezést és évi 12 ezer rubel járadékot kapott. Intellektusa azonban nem elégítette ki Katalint, akinek fontos volt, hogy kegyencei szellemi társai is legyenek. Akkor bocsájtotta el egy Moszkva környéki birtokkal bőkezűen megjutalmazva Vaszilcsikovot, amikor megismerkedett élete legfontosabb szerelmével, Grigorij Patyomkinnal.
A Szmolenszkből származó gróf tanult a Moszkvai Egyetemen, majd szolgált a hadseregben, barátai tréfáiért és utánzótehetségéért kedvelték. Állítólag már akkor szerelmes volt Katalinba, amikor még Orlov volt az aktuális kegyence. Az udvarban egyébként maguk az Orlov fivérek mutatták be, szerették volna, ha a cárnőt jól elszórakoztatja a tréfáival. „Oh, minő pompás feje van ennek az embernek!... s ez a pompás fej ördögien vonzó” – írta Katalin a megismerkedésük után egyik levelében. Orlovék hamar észrevették, hogy Patyomkin túlságosan mély benyomást tett Katalinra. Egy kiprovokált verekedésben az új vetélytárs ugyan elvesztette a fél szemét, ám Katalin és közte egy nagyon tartalmas levelezés bontakozott ki. Grigorij reménykedett, hogy Orlov eltávolítása után ő következik, erre azonban még két évet várnia kellett.
Patyomkinnal Katalin több mint két szerelemben töltött évet élt együtt, s a meg nem erősített feltételezések szerint 1774 decemberében titokban férjhez is ment hozzá. „Nem a legszentebb kötelék fűz-e Hozzád esztendők óta?” „A Tied vagyok minden elgondolható módon és jogon” – írta a cárnő egy ekkoriban keletkezett levelében. Katalin és Patyomkin kapcsolata egy idő után viharossá vált, látványos veszekedéseiknek az udvar is szemtanúja volt. 1776-ban szakítottak is, Patyomkin azonban nem veszítette el Katalin megbecsülését, megmaradhatott a cárnő tanácsadójának. Műveltségével, emberségével, tehetségével nagyon fontos és pozitív szerepet játszott az Orosz Birodalom történetében. Meglepő módon az idősödő Katalin későbbi szeretőit maga Patyomkin választotta ki.
Közvetlen utódja a „jóképű, magas, fekete hajú” Pjotr Zavadovszkij lett, egy 37 éves ukrán ezredes, aki a cárnővel való ismeretségét annak köszönhette, hogy Patyomkin titkárságán dolgozott. Beváltotta a cárnő hozzá fűzött reményeit: szenvedélyes szerető volt, és fülig szerelmes Katalinba. Ráadásul elődeivel ellentétben ezért nem várt semmiféle ellenszolgáltatást. Két évvel később azonban éppen korábbi pártfogója, Patyomkin nyomására kellett elhagynia az udvart, mert ugyan a szexuális kapcsolatot Patyomkin eltűrte, de úgy látta, hogy Zavadovszkij lassan már az ő pozícióját is veszélyezteti. 80 ezer rubeles „bánatpénzzel” és évi 5000 rubel jövedelemmel vonulhatott szomorúan vissza ukrajnai birtokaira.
Zavadovszkijt a cárnő ágyában Szemjon Gavrilovics Zorics, egy magas, jóképű, 32 éves, udvarias, szerb származású katonatiszt követte. Az ötéves török hadifogságot is túlélt férfit Patyomkin szemelte ki abból a megfontolásból, hogy nem elég intelligens ahhoz, hogy veszélyeztesse az ő hatalmi státuszát. Eleinte úgy tűnt, hogy Zorics megfelel mind Katalin, mind Patyomkin elvárásainak, ám nagyon hamar kiderült, hogy mohó, nem elégedett meg a kapott rangokkal, címekkel, még többet akart. Szenvedélyes kártyás volt, s mivel az intellektusa sem volt túl erős, alig egy év múltán ki is telt a becsülete a cárnőnél.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
