A színházon kívül a pletykalapok sztárja is volt a botrányos életű Rex Harrison

2024. június 2. 18:05 MTI

Harrison 1908. március 5-én Reginald Carey néven látta meg a napvilágot Liverpool közelében, a Rex, azaz király becenevet nem kis önbizalomról tanúságot téve saját maga alkotta.

Gyerekkorától színész akart lenni, de színiiskolába sohasem járt, bálványai a kor elegáns megjelenésű színészei – Gerald Du Maurier és Sir Seymour Hicks – voltak. Először tizenhat évesen állt a világot jelentő deszkákon, de egysoros szerepét is sikerült elrontania. Szerencséjére nem zavarták el, s kedvét sem szegte a kudarc.

Előrejutását két alapvető tulajdonságának, páratlan színészi technikájának és szinte mágneses vonzerejének köszönhette. Erőfeszítés nélkül volt képes előadni a legnehezebb szövegeket színpadon és a felvevőgép előtt is, többek között ezért foglalkoztatták élete végéig.

Híres nőcsábász hírében állt, a nők még kardigánban is rajongtak érte, ezért emlegették a pletykarovatokban „Szexi Rexi” néven. Egoizmusa miatt nemigen volt tekintettel másokra, a férfiakat vetélytársnak tekintette, de a nőknek sem volt könnyű dolguk vele. Összesen hat feleséget „fogyasztott el”, emellett számtalan kapcsolata is volt, és gyakran mutatkozott keménynek és szívtelennek.

Még harmincéves sem volt, s már meghódította Nagy-Britanniát, a New York-i Broadwayn 1936-ban debütált, és azonnal sztár lett itt is. A második világháborúban a Brit Királyi Légierő hadnagyaként szolgált, leszerelése után Hollywoodba költözött.

1946-ban emlékezetes alakítást nyújtott az Anna és a király című filmben, karrierje egy botrány miatt mégis majdnem derékba tört. Házas emberként (ekkor Lili Palmer volt a felesége) viszonyt kezdett Carole Landis színésznővel, aki szakításuk után öngyilkosságot követett el.

Amikor Harrison rátalált, a nő még élt, de ő állítólag nem a mentőket hívta, hanem a színésznő magánorvosának telefonszámát kereste ki, hogy elkerülje a skandalumot. Ez fél órába tellett, s mire a doktor a helyszínre érkezett, már késő volt.

Harrison ezután Nagy-Britanniába utazott, már elkészült filmjeinek bemutatóját egy időre elnapolták, amíg a hullámok elcsendesedtek, de a 20th Century Fox Stúdióval elváltak útjaik. Az 50-es években számtalan filmet készített, köztük Az örök férj című komédiát, ennek forgatásán ismerte meg élete talán egyetlen igazi szerelmét, Kay Kendallt. Harrison az ő kedvéért vált el második feleségétől, Lili Palmertől, 1957-ben összeházasodtak, de a fehérvérűségben szenvedő színésznő két évvel később meghalt.

Harrison legemlékezetesebb filmjei ezután, a 60-as, 70-es években születtek. 1963-ban a Kleopátra című monstre filmben Julius Caesarként „ellopta a show-t” Elizabeth Taylor és Richard Burton elől, alakításáért Oscar-díjra jelölték.

Pályafutása meghatározó, színpadon és filmen is hatalmas sikert arató szerepe Henry Higgins professzor volt a My Fair Ladyben. Saját szavai szerint hangterjedelme csak néhány hangnyi volt, s ezen az énektanárok sem tudtak segíteni, így a zeneszámok alatt is jószerével beszélve nyűgözte le a közönséget.

A G. B. Shaw színműve alapján készült musical 1956-os ősbemutatóján és az 1981-es felújításkor is ő alakította a férfi főszerepet. Amikor a darabot 1964-ben megfilmesítették, természetesen ő lett Audrey Hepburn partnere (akihez állítólag nem volt túl kedves). Alakításért megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat és a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat is.

Az elbizakodott, magányos agglegény professzor újabb sztárszerepeket hozott számára, egyebek között az Agónia és extázisban, a Doctor Dolittle című filmmusicalben, majd a hetvenes években Az ötödik muskétás Dumas-parafrázisban és a kalandos Ashantiban.

Rex Harrison 1976-ban (Wikipédia / Allan warren / CC BY-SA 3.0)

Élete utolsó éveit ismét nagy szerelmének, a színháznak szentelte, még halála előtt nem sokkal is hetente nyolcszor lépett színpadra. Kendall után még Rachel Roberts volt a felesége, akitől 1971-ben vált el (a walesi színésznő 1980-ban öngyilkosságot követett el), majd Elizabeth Rees-Williams következett, a sort hatodikként Mercia Tinker zárta, aki harminc évvel volt nála fiatalabb.

Ezzel Harrison akár versenyre is kelhetett volna a szintén hatszor házasodó VIII. Henrikkel, akinek színpadi megformálásáért első Tony-díját kapta 1949-ben.

Önéletrajza, a Rex 1975-ben jelent meg, négy évvel később verseskötetet adott ki. Bár 1974-ben a magas adók miatt végleg elköltözött Angliából, 1989-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. Rex Harrison 1990. június 2-án New Yorkban halt meg hasnyálmirigyrákban.