A Subeshi boszorkányai, a Tarim-medence legkorábbi múmiái
2025. november 21. 19:05 Múlt-kor
A Turpán-oázistól nyugatra fekvő Subeshi temető a Tarim-medence egyik legizgalmasabb régészeti helyszíne. A több fázisban használt temető legkorábbi múmiái közé tartoznak azok a különös, magas fejfedős nők, akiket az utókor „Subeshi boszorkányai” néven emleget. A kimagasló állapotban fennmaradt testek és a gazdag viseleti leletek nemcsak egy ősi közösség életébe engednek bepillantást, hanem az i. e. 1. évezred elejének kulturális sokszínűségét is megmutatják a selyemút legkorábbi korszakából.
Egy temető, amely évezredeken át élt tovább
A Subeshi boszorkányai lelőhely a Turpán és Korla közötti út mentén található, a Subeshi folyó közelében. A temető nem egyetlen korszakhoz kapcsolódik, hanem hosszú ideig használták.
A régészek két fő fázist különítenek el:
- Subeshi I.: i. e. 1200–500 (egyes vélemények szerint akár i. e. 1500-tól)
- Subeshi II.: i. e. 4–2. század
A „boszorkányoknak” nevezett nők a korai, kőkörös temetkezések részei. Ezek az i. e. 1. évezred első felére (kb. i. e. 1000–300) datálhatók, és a Tarim-medence legkorábbi múmiái közé tartoznak.
Honnan ered a „boszorkány” elnevezés?
A magas, kúpos fejfedők már a feltárás első pillanatában megragadták az ásatást vezető régészek és az újságírók fantáziáját. Ezek a gyapjúból készült, akár 60 cm magas fejdíszek a modern boszorkányábrázolásokra emlékeztetnek, ezért a múmiák hamar megkapták a beszédes, de régészetileg téves „Subeshi boszorkányai” nevet.
Ma már tudjuk, hogy a fejfedők: rangjelölők lehettek, rituális öltözék részei voltak, vagy egy sajátos közösségi identitást fejeztek ki. A név tehát inkább romantikus kitaláció, mint valódi történeti meghatározás.
Kik voltak a Subeshi közösség tagjai?
A régészeti anyag alapján a Subeshi egy félnomád közösség volt, amely lótenyésztéssel foglalkozott, könnyű, belső-ázsiai íjakkal vadászott, gyapjúból készült ruházatot hordott, kapcsolatban állt más Tarim-medencei népekkel.
A textilkészítés eszközei – orsók, szövőelemek – a mindennapi tevékenységeket tükrözik, míg a fegyverek a közösség harcos tradícióit jelzik. A kettő együtt egy összetett, sokszereplős társadalom képét rajzolja ki.
Harcos nők a selyemút peremén
A temetkezések többségében a fegyverek férfiakhoz köthetők, de a Subeshi temető különlegessége, hogy néhány női sírban is előkerültek íjak és tőrök. Ez arra utalhat, hogy a nőknek is volt harcos szerepe, vagy rangjuk része volt a fegyveres státusz, esetleg szimbolikus funkcióról lehetett szó.
A híres „subeshi íjásznő” temetkezése például egyértelműen fegyverekkel társult, ami a Tarim-medence korai női szerepeiről alkotott képet jelentősen árnyalja.
Mit mesélnek ma a Subeshi boszorkányai?
A Subeshi boszorkányai különleges ablakot nyitnak a selyemút korai társadalmaira. A kivételes konzerválódás, a fejfedők, a textíliák és a rituális rend mind ritka, nagy értékű információkat hordoznak.
A múmiák nem boszorkányok voltak, hanem, a Tarim-medence egyik legkorábbi közösségének tagjai, önálló viseleti tradícióval, összetett társadalmi szerepekkel és belső-ázsiai kulturális kapcsolatokkal.
Vizsgálatuk ma is folyik: a textilanalízisek, izotópos kutatások és a részletes temetőtopográfiai elemzések egyre pontosabb képet rajzolnak a Subeshi közösség életéről.
Genetikai eredmények
A Subeshi múmiák genetikai vizsgálatai azt mutatják, hogy a közösség tagjai egy összetett, többrétegű eredettel rendelkező népességhez tartoztak. Bár korábban feltételezték, hogy a Tarim-medence lakói a bronzkori andronovói vagy afanaszjevói kultúrákból származnak, a modern, nagymintás genomvizsgálatok ezt nem igazolták.
A legkorábbi tarimi populációk – amelyekhez a Subeshi temető korai, i. e. 1. évezredi rétege is legközelebb áll – főként egy ősi, észak-eurázsiai eredetű genetikai örökség, amelyet az ún. ősi észak-eurázsiai (ANE) és a szibériai vadászó-gyűjtögető vonalak határoznak meg.
Ez a genetikai örökség hosszú ideig izolált maradt, alig mutatva keveredést a környező népességekkel. A Subeshi közösség későbbi fázisában azonban már megjelennek a sztyeppei eredetű vonások, és az i. e. 1. évezred végére a kelet-ázsiai komponens is érzékelhetővé válik, ami a térség népességmozgásainak fokozódását tükrözi.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
