A római nép rajongott érte, a filozófusok megvetették a véres gladiátorjátékokat
2024. szeptember 9. 18:05 Múlt-kor
A játékok alkonya
A Severus-dinasztia hatalomra jutásakor, vagyis a Kr. u. 2. század végén a játékok egyre visszafogottabbá váltak a külsőségek tekintetében. A következő évszázadban ez a tendencia felerősödött; a Birodalom válsága az ünnepségek pompáján is éreztette hatását.
Gladiátorok küzdelme egy római mozaikon
A kereszténység erősödésével és I. Constantinus hatalomra kerülésével a 4. század elején egy új korszak kezdődött. Az uralkodó megtiltotta a damnatio ad bestiast (emberek vadállatok általi kivégzését), amely az előző században rengeteg keresztény mártírhalálához vezetett.
Az egyház a kezdetektől fogva ellenségesen viszonyult a cirkuszi látványosságokhoz, és a II. század végétől már nyíltan ki is fejezte ellenérzéseit a játékokkal kapcsolatban.
A kereszténység a végóráit számláló Birodalom gerinceként fontos szerepet töltött be a római mentalitás és erkölcs megváltoztatásában.
Nagy Constantinus császár betiltotta a damnatio ad bestias gyakorlatát, amelynek számtalan keresztény hívő esett áldozatul.
A pénzügyi-gazdasági problémák és a rabszolgák hiánya következtében a pompás ünnepségek megrendezése egyre nagyobb teherré vált. Rómában az utolsó gladiátorviadalt Honorius uralkodása alatt, az 4-5. század fordulója környékén tartották. A játékok Itáliában azonban még a gót királyok uralma alatt is megjelentek.
Dacára annak, hogy az ókori Róma számos – sokkal inkább – követendő példával szolgált az utókor számára, a bukását követő évszázadok során a fényűző játékok váltak a Birodalom egyik legfőbb szimbólumává, a panem et circenses elve és a populizmus pedig azóta is a mindennapokban előforduló fogalmak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
