A pápák első munkanapjai
2022. szeptember 30. 13:20 Tóth Tamás
A pápaválasztás a katolikus egyház kétezer éves története során mindig kiemelkedő eseménynek számított. A szentatya személyét, névválasztását, első szavait és döntéseit máig fokozott figyelem övezi. Sokan zarándokoltak ki a legutóbbi konklávé alkalmával is, 2013. március 13-án estefelé a római Szent Péter térre, hogy a hűvös idő ellenére figyeljék a vatikáni Sixtus-kápolna kéményét – és ha szerencséjük van, az elsők közt láthassák és hallhassák az új egyházfőt, valamint részesülhessenek az áldásában. A voksolás csupán előző délután kezdődött, így a tömeg minden bizonnyal meglepődött, amikor a választás eredménytelenségét a külvilág felé jelezni hivatott fekete füst helyett már akkor este fehér füst szállt fel a kéményből, jelezve: habemus papam, „van pápánk”, azaz a választó bíborosok megtalálták Szent Péter apostol 265. utódát. A kardinálisok ezúttal nagyon gyorsan dűlőre jutottak. Gyakorta találgatások tárgya, hogy mi is húzódik meg egy-egy ilyen döntési folyamat hátterében, ugyanakkor szintén izgalmas kérdés, hogy mi történik pápaválasztás után?
Jézus belső követői körének, a tizenkét apostolnak egyike, Szent Péter Rómában halt vértanúhalált Nero császársága idején. Sírja fölé épült a róla elnevezett bazilika a vatikáni dombon, amely – kevesen tudják – nem számít a nevezetes hét római halomhoz, hiszen az a korabeli Urbs határain kívülre esett. Péter volt Róma első püspöke, egyben az első pápa, és a halála után azonnal felvetődött a kérdés, hogyan találják meg ezután az utódát.
Kezdetben a római papság, a hívek, a szomszédos püspökök, később a papság és az előkelők választottak pápát, a nép pedig jóváhagyta a döntésüket. Idővel azonban egyre növekedett a bíborosok szerepe is, akiket feladatuk Róma városához kötött, illetve jelképesen ma is oda köt. Ők 1059 óta kapnak főszerepet a választási folyamatban, de ebben az időben még mások is beleszólhattak az eredmény alakulásába.
Jó száz évvel később, 1179-ben a pápaválasztás a bíborosi kollégium kizárólagos joga lett. A tanácskozás 1268 óta zajlik teljesen zárt ajtók mögött, amikor a nagy eseménynek akkor helyszínt adó viterbói polgárok megelégelték, hogy tizennyolc hónapja eredménytelen a pápaválasztás, így nemes egyszerűséggel kulccsal (cum clave) bezárták a kardinálisokat a választás helyszínére, és addig nem engedték ki őket, amíg megegyezésre nem jutottak.
Ám még ezt követően is több mint egy évre volt szükség, hogy meg tudjanak egyezni az új egyházfő személyéről. Innen származik a konklávé elnevezés. Kevesen tudják, hogy a Sixtus-kápolna csak a XIX. század óta ad állandó helyszínt a nevezetes eseménynek. A pápaválasztás menetét jelenleg az 1996-ban hatályba lépett Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció szabályozza, amely kisebb módosításokkal ma is hatályban van.
Halott előd a bíróság előtt
A pápaság története során sokat változott az „első munkanap” fogalma. Szent Péter közvetlenül Mesterétől kapta a felkérését, ahogyan erre az evangéliumok is utalnak, így kezdettől fogva teljes jogkörrel járt el mindenben. Ma a megválasztás elfogadásának pillanatától (és bár erre az utóbbi századokban nem volt példa, ha még nem püspök, akkor az az electiót rögtön követő püspökszenteléstől) pápa a pápa, egyben Róma püspöke, aki teljes, közvetlen és rendes hatalommal kormányozza az egyházat.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. őszi számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
