A női önállóságot nem tűrő Hollywood gyűrte maga alá a tragikus sorsú Frances Farmert
2020. november 19. 14:52 Balázs-Piri Krisztina
Lesz-e még reggel, amire ébredünk?
A második világháború éveiben járunk, Japán és Amerika már hadban állnak, és elsötétítési rendelet van érvényben az egész országban. Frances kivilágított autóját Santa Monicában egy este megállítják a rendőrök: a színésznőnél nincs jogosítvány, és igen agresszíven lép fel az igazoltatás során. Gyanítják, hogy sokat ivott.
Az éjszakát a rendőrőrsön tölti, a rá másnap kiszabott büntetést azonban nem fizeti meg. Letartóztatási parancsot adnak ki ellene. Közben feljelentés érkezik Frances fodrászától is, aki azt állítja, a sztár megütötte. Egy hotelszobában találnak rá részegen, a letartóztatásnak ellenáll, az egyik rendőrt leüti, a másikat megsebesíti – végül is a családnak sikerül elérnie, hogy börtön helyett a Los Angeles-i General Hospital pszichiátriájára vigyék, ahol a diagnózis: bipoláris depresszió.
Egy másik intézményben paranoid skizofréniát állapítanak meg. Inzulinsokk-terápiával kezelik, ami akkoriban bevett gyógymód volt. Később hazaengedik, majd újra intézetbe kerül, ezúttal elektrosokkal kezelik.
1944 nyarán gyógyultnak nyilvánítják ugyan, de a következő év májusában szülei kérésére újra intézetbe szállítják, a következő öt évet ott tölti. Frances Farmer halála után megjelent Lesz-e még reggel, amire ébredünk? című önéletrajzi írása szerint ez az öt év maga volt a pokol. Visszaemlékezésében brutális kezelésekről, durva bánásmódról számolt be: gyakran megalázták, bántalmazták, szexuálisan is kihasználták.
A kórházban töltött időszakot elviselhetetlen terrorként jellemezte: nemegyszer saját ürülékével etették, orvosai-ápolói megerőszakolták, kényszerzubbonyt erőltettek rá, kezelés címén jeges fürdőbe merítették, és rendszeresen odaláncolták párnázott szobája falához.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
