„A nemzet borotvája” – 8 kevéssé ismert tény a guillotine történetéből
2017. augusztus 28. 14:41
Kenyér nem, cirkusz igen
A jakobinus terror éveiben ezrével vezették az embereket a guillotine pengéje alá. A nyilvános kivégzések hamarosan igazi látványossággá, sőt valóságos népünnepélyekké duzzadtak. A párizsi „Forradalom terére” (ma Concorde tér) tömött sorokban érkező nézőközönség a guillotine-t dicsőítő dalokat énekelt, és nagy érdeklődéssel tanulmányozta az adott napon kivégzendő szerencsétlenek neveinek listáját az aktuális programfüzetekben. A kivégzések előtt, vagy között sokan még beugrottak egy gyors ebédre a közeli „Cabaret de la Gullotine” névre keresztelt étterembe.
Sokan napi rendszerességgel látogatták a terror központjául szolgáló teret. Gyorsan híresség vált például a „Tricoteuses” nevű asszonycsoport, amelynek tagjai nap mint nap a guillotine emelvénye mellett ültek és kötöttek a lefejezések között. A kivégzések körül kialakuló színházhoz gyakran még az elítéltek is hozzájárultak, amikor azok csípős megjegyzésekkel vagy dacos utolsó szavakkal hajtották fejüket a penge alá.
Bár a guillotine iránti rajongás az 1790-es évekre jócskán alábbhagyott, a nyilvános lefejezések még több mint egy évszázadig folytatódtak. Az utolsóra például csak 1939-ben került sor Franciaországban.