A mesterséges intelligencia fejtette meg egy elfeledett római társasjáték szabályait
2026. február 12. 08:13
Több mint száz évvel a megtalálása után sikerült megfejteni egy titokzatos római kori táblajáték szabályait. A Hollandiában előkerült kőtábla használati utasítása nem maradt fenn, ám a Leideni Egyetem kutatói egy forradalmian új módszerrel, a mesterséges intelligencia (AI) és a régészeti nyomrögzítés ötvözésével rekonstruálták a játékmenetet. Az Antiquity folyóiratban publikált eredmények szerint a „Ludus Coriovalli” névre keresztelt játék egyfajta blokkolós stratégiai játék volt, amely évszázadokkal korábbi, mint a típus eddig ismert középkori példái.
A római kori Heerlen (akkori nevén Coriovallum) területén, a 19–20. század fordulóján találták meg azt a francia mészkőből faragott játéktáblát, amely évtizedekig a raktárak mélyén pihent. A mintegy 20 centiméter széles töredéken látható, téglalapba zárt nyújtott nyolcszögletű minta ismeretlen volt a szakirodalomban, semmilyen korabeli írásos forrás nem tett említést róla. A rejtélyt Walter Crist, a Leideni Egyetem antropológusa és csapata oldotta meg 2026 elején.
A kutatócsoport nem a hiányzó írásos emlékeket kereste, hanem a „kőbe vésett” bizonyítékokat. Abból indultak ki, hogy a leggyakrabban használt mezőkön a játékdarabok az évszázadok során erősebb kopásnyomokat hagytak. Hogy ezt értelmezni tudják, a mesterséges intelligenciát hívták segítségül.
A programozók betáplálták a számítógépbe 100 különböző, ismert európai (ókori és modern) táblás játék szabályrendszerét. Ezt követően AI-ügynököket (botokat) utasítottak arra, hogy játsszanak le több ezer partit ezen szabályok variációi szerint a virtuális táblán. A kutatók minden szimuláció után hőtérképet készítettek arról, mely mezőkre léptek a leggyakrabban a figurák. Végül összehasonlították a szimulált hőtérképeket a valódi, 1700 éves kőtáblán látható fizikai kopásokkal.
Az elemzés során kilenc olyan szabályrendszert találtak, amelynek lépésmintázata tökéletesen egybeesett a régészeti lelet kopásaival. Kiderült, hogy mindegyik variáció az úgynevezett „blokkolós játékok” (blocking games) családjába tartozik. A Ludus Coriovalli (Coriovallum játéka) lényege tehát nem az ellenfél leütése volt (mint a sakkban vagy a római Latrunculi-ban), hanem a mozgásterének beszűkítése. A két játékos célja az volt, hogy a saját bábuival elzárja az utat a másik elől, mozgásképtelenné téve azt.
A felfedezés jelentősége túlmutat ez az egyetlen játékon. A hasonló mechanikájú blokkolós játékokat eddig a vikingekhez vagy a középkori Skandináviához kötötték a történészek. A mostani eredmény bizonyítja, hogy ez a stratégiai játéktípus már a késő Római Birodalomban is létezett és népszerű volt, vagyis a játékcsalád gyökerei legalább 500–600 évvel régebbre nyúlnak vissza, mint eddig hitték.
A kutatás egyben utat nyit a „számítógépes régészet” új ága előtt: a módszerrel a jövőben más, szabálykönyv nélkül maradt ókori játékok (például a híres mezopotámiai Ur királyi játéka bizonyos változatai) is pontosabban rekonstruálhatóvá válhatnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
