A magyar zsidó labdarúgók történetét is bemutatják a Los Angeles-i Holokauszt Múzeumban

2026. március 6. 12:33

A határozat értelmében a 2026. június 13-án megnyíló, „The Beautiful Game… The Untold Story” (A gyönyörű játék... Az elmondatlan történet) elnevezésű időszaki kiállítás megrendezésébe a magyar állam hivatalos támogatóként kapcsolódik be. A kormányzati forrás biztosításának és a múzeummal kötendő megállapodásnak a feltétele, hogy az amerikai intézmény az eredetileg tervezett magyar elemeken túl integrálja a kiállítás anyagába a magyar futball globális fejlődéséhez hozzájáruló zsidó származású sportemberek, illetve Tóth „Potya” István embermentő tevékenységének történetét.

A Los Angeles-i kiállítás magyar fókuszának történelmi jelentőségét az adja, hogy a 20. század első felében a magyar labdarúgás nemzetközi élvonalba kerülése elválaszthatatlan volt a hazai, nagyrészt budapesti zsidó asszimilációtól. A két világháború közötti időszakban a Duna-menti iskola néven ismert, a fizikai erő helyett a technikára, a rövid passzokra és az intellektuális játékra építő stílus kialakításában kulcsszerepet játszottak a zsidó származású magyar játékosok és edzők.

Olyan világhírűvé vált, innovatív trénerek indultak Magyarországról, mint az MTK-ban nevelkedett, később a Benficával kétszeres BEK-győztes Guttmann Béla, vagy a Torino modern sikercsapatát (Il Grande Torino) felépítő, a holokausztot munkaszolgálatosként túlélő Erbstein Ernő. Számos magyar zsidó sportoló és sportvezető (például az MTK-t nemzetközi szintre emelő Brüll Alfréd elnök, vagy Braun „Csibi” József, az 1920-as évek sztárjátékosa) azonban a munkaszolgálat, a deportálások vagy a nyilas terror áldozatává vált a második világháború alatt.

A kiállítás által külön kiemelt Tóth „Potya” István (1891–1945) a magyar sporttörténelem egyik legjelentősebb és legtragikusabb sorsú alakja. Játékosként a Ferencváros (FTC) és a magyar válogatott meghatározó tagja volt, majd a hazai edzőképzés és a professzionális labdarúgás egyik úttörőjévé vált. Ő vezette be Magyarországon a rendszeres téli alapozást, a játékosok tudományos alapokon nyugvó étrendjét, és a mérkőzések előtti edzőtáborozást.

Amikor Magyarország 1944. március 19-i német megszállása, majd az őszi nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a zsidóság tömeges megsemmisítése, a jobboldali, de mélyen humanista és keresztény meggyőződésű Tóth „Potya” István csatlakozott az antifasiszta ellenálláshoz (a Dallam nevű csoporthoz). Számos üldözöttnek – köztük zsidó honfitársainak, katonaszökevényeknek és politikai ellenállóknak – szerzett hamis papírokat és biztosított búvóhelyet.

Tevékenységét a nyilas hatóságok leleplezték, 1944 telén a Gestapo, majd a nyilasok fogságába került. Kínzásoknak vetették alá, de társait nem árulta el. 1945. február 6-án, mindössze néhány nappal Budapest ostromának vége és a város szovjet elfoglalása előtt, a nyilasok a budai Várban (a Belügyminisztérium udvarán) Kertész Gézával, egykori válogatott csapattársával és szintén embermentő edzőkollégájával együtt agyonlőtték. Történetének nemzetközi bemutatása hiánypótló lépés a sport és a holokauszt közös emlékezetpolitikájában.