A labdajátékok időnként halálos maja elődje
2019. június 4. 17:42 Múlt-kor
A játék szabályai és időnként veszélyes mivolta
A szabályokat egy dominikai szerzetes, Diego Durán hagyta örökül az utókor számára. Ő ugyan sosem látott személyesen egy mérkőzést sem, viszont az 1570-es évek elején idősebb indiánoktól érdeklődött a szabályok felől, a beszélgetéseket pedig szerencsére feljegyezte. Az nem nyújt semmilyen újdonságot, hogy két csapat mérte össze erejét a verseny során, ám az már annál inkább, hogy a labdát úgy kellett az ellenfél „kapujába” eljuttatni, hogy sem a kezüket, sem a lábukat nem használhatják. A maja ábrázolások szerint a játékosok a csípőjüket használták, más régiókban pedig fából készült ütőkkel terelték a labdát.
Az esemény jelentőségét bizonyítja, hogy a vezetők időnként a szomszéd államok uralkodóit is meghívták egy-egy meccsre, ahol a mai szokásokhoz hasonlóan fogadásokat kötöttek a győztes csapat kilétét illetően. Néhány esetben előfordult, hogy a nagy összegeken felül még ruháikat is elvesztették a fogadók. A játék gyakorlatilag több cél is szolgált, az aztékoknál például egyszerre jelentette a fiatalság hobbiját, a közönség szórakoztatását, vagy akár egy küzdelmi rituálét, ahol a társadalmi szabályok ellen vétett bűnösöket, azaz rabokat megölték. Egy másik jelentése a mérkőzésnek a bolygók közötti kozmikus konfliktus rekonstrukciója, valamint az istenek játékának bemutatása.
Durán leírása alapján előfordult, hogy a labda a pálya felezőpontjára került, ilyenkor az egész játékot leállították, és az illetékes személyt győztesként üdvözölték. Ahogy már szó esett az eltérő módszerekről és szabályokról, a maja mérkőzéseken nem voltak kapuk, mint a többi térségben. A legkorábbi darabot Paso de la Amada vidéke szolgáltatta Guatemalában, ez a lelet állítólag Kr. e. 1400 környékéről származik. Ennek ellenére a játék egy másik kelléke foglalja el a legkorábbi emlék pozícióját, ugyanis az egykor feltárt gumilabdák megalkotását Kr. e. 1600-ra datálják.
Az emberáldozatok és a sport tilalma
Mielőtt a spanyol hódítók a mai Latin-Amerika térségébe érkeztek, még sosem láttak ilyen jellegű labdajátékot, egy csoport őslakos játékos küldtek Európába, hogy V. Károly is láthassa az addig még kuriózumnak minősülő mérkőzést. V. Károly ekkoriban kis időbeli eltéréssel egyszerre birtokolta a spanyol trónt (1506-1556), valamint a német-római császári címet (1519-1556) is. Később, 1519-ben a spanyolok beszüntették a gyarmatokon a játékokat, miután áldozati mivoltával is konfrontálódtak, ugyanis a népszerűség növelése érdekében, mint már tudjuk előfordult, hogy egy-egy „rabot” kivégeztek, ám ez nem képezte integráns részét a mérkőzéseknek.
A maja civilizáció gondolatvilágába betekintést enged a Popol Vuh eposza, amely a maja nép születését meséli el. A mű eredetileg szájhagyomány útján terjedt, majd egy maja vezető később lejegyeztette, ezt az iratot pedig az 1700-as évek elején tovább sokszorosította egy másik dominikai szerzetes, Francisco Ximénez. A Popol Vuh maga is beszámol egy labdajátékról, ahol az istenségek legyőzik és lefejezik az embereket, ám egy meggyilkolt ikerpár visszavág az isteneknek. Végül az emberek győzedelmeskednek és feldarabolják az túlvilág urait.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
