Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

A középkori nemesasszonynak nem csupán lehetősége, de kötelessége volt az extravagáns öltözködés

2021. február 11. 16:21 Múlt-kor

Eleonóra hercegnő élete

A meglehetősen rossz emlékű Földnélküli János király legifjabb lányaként, a későbbi III. Henrik király húgaként, majd Leicester grófnéjaként Eleonóra élete rengeteg értékes információval szolgál arról, milyen lehetett magas státuszú nőként élni a 13. századi Angliában. Első ízben kilenc évesen adták férjhez egy II. Marshal Vilmos nevű nemeshez, aki azonban 1231-ben meghalt. Az ekkor 16 éves, gyermektelen Eleonóra megragadta az alkalmat, és szüzességi fogadalmat tett: felesküdött, hogy hátralevő életét Istennek, illetve megboldogult férje hagyatéka gondozásának szenteli.

23 évesen azonban megismerkedett Simon de Montforttal, Leicester grófjával, és 1238 januárjában összeházasodtak – szüzességi fogadalma tehát nem bizonyult örök érvényűnek. Napjait ezt követően vendégek fogadásával és szórakoztatásával, valamint különböző birtokainak felügyeletével töltötte.

Háziasszonyi teendői egyre inkább politikai színezetet kaptak, mivel férje a második báróháború néven ismert lázadás (1264-1267) során az uralkodó, azaz Eleonóra bátyja ellen vezette seregeit. Miután mind férje, mind fia elestek az 1265-ös eveshami csatában, Eleonóra ostrom alatt találta magát Dover várában. Végül egy merész szökéssel Franciaországba távozott 1265 végén, ahol száműzetésben élte le hátralevő éveit.

Mindennapi életének részleteiről leginkább azért tudunk ilyen sokat, mert két, általa birtokolt vár – Odiham és Dover – napi adminisztrációs adatai részben fennmaradtak. A szóban forgó adatok az 1265 februárjától augusztusáig terjedő időszakot foglalják magukban, és keletkezésüket követően egyetlen, közel hét méter hosszú tekerccsé lettek összefogva. A dokumentumot ma a British Library őrzi.

A feljegyzések rögzítik a két vár különböző kiadásait: miféle élelmiszereket vettek és mikor, ki érkezett látogatóba és mennyi ideig maradt, milyen ruha- és textilrendelések voltak, mennyi volt a szolgák és hírnökök bére, de azt is, hány ló volt az istállókban, hány jótékony adomány került a szegényekhez, illetve hogy a vendégek milyen ajándékot kaptak.

Bátyjához, III. Henrik királyhoz hasonlóan Eleonóra is reprezentációs céllal, vagyona és bőkezűsége demonstrálására osztogatta ajándékait. A vendégek ritkán hagyták el a de Montfort-birtokok valamelyikét úgy, hogy ne kaptak volna valamilyen búcsúajándékot, legtöbbször egy adag bort vagy jó minőségű húst.

Hatalmát, státusát azonban Eleonóra mégsem elsősorban ajándékaival adta vendégei tudtára: ezt a feladatot az általa, illetve háza népe által vásárolt és viselt ruhák látták el.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A középkori nemesasszonynak nem csupán lehetősége, de kötelessége volt az extravagáns öltözködés

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. tél: A szeretet mártírjai

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra