Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

A középkori nemesasszonynak nem csupán lehetősége, de kötelessége volt az extravagáns öltözködés

2021. február 11. 16:21 Múlt-kor

Eleonóra ruhái

A 13. századi Európában a gyapjú volt a ruhakészítés fő alapanyaga, minősége pedig rendkívül széles skálán mozgott. Az Eleonóra által vásárolt fajták közt megtalálhatók mind a rozsdabarna, mind a fehér változatai a legelterjedtebb, durva háziszőtteseknek, amelyek költséghatékony megoldást jelentettek a mindennapi szabadtéri ruházatra, illetve a háztartási munkához viselt ruhákra. A spektrum másik végén megtalálható a listákban a „skarlátnak” nevezett vörös, illetve a „pers” néven ismert kék színezetű gyapjú, amelyek a legfinomabb elkészítésű változatok voltak.

Eleonóra igen sok lent is vásárolt, szintén különböző minőségekben. A len lehetett angol gyártású, vagy külföldről importált is, azonban ez nem adott egyértelmű jelzést a minőségét illetően. A nemesi háztartások rendszerint nagy mennyiségben vásároltak fel olcsó lent, és ebből készítettek szalvétákat, konyharongyokat, törölközőket, lepedőket és ágyneműhuzatokat. A legfinomabb len a „sindon” néven ismert variáns volt, bár egyes források arra utalnak, ez az anyag valójában nem is len, hanem selyem volt.

Amíg szüzességi fogadalma szerint élt, Eleonóra kizárólag a legolcsóbb, legdurvább, rozsdabarna gyapjúból készült ruhákat viselt. Ez főként a parasztok, szolgák és más közrendű kétkezi munkások viseletének számított, így Eleonóra esetében a gyász mellett a világi hívságoktól való elzárkózását is jelképezte. Ehhez az öltözködéshez 1265-ös, második megözvegyülése után is visszatért, azonban amíg Simon de Montfort felesége volt, ruházatával igyekezett minél jobban hangsúlyozni státusát és gazdagságát.

A háztartási feljegyzésekben megtalálható például egy adag Itáliából importált, „vérvörös” skarlát, amelyet 8 fontért, 6 shillingért és 8 pennyért vásárolt. A különféle vörös textilszínezékek, különösen a karmazsintetű nevű rovarból készült karmazsin előállítása rendkívül költséges volt, így az ezekkel színezett ruhák a legdrágábbak közé tartoztak.

1265 húsvétján Eleonóra egy fekete len csuklyát vásárolt magának, valamint egy evet bundát lányának. A különféle bundáknak nagy jelentősége volt a középkorban státuszszimbólumként, a ruháin alkalmazott prémszegély alapján azonnal azonosítható volt az illető helye a hierarchiában.

A kizárólag uralkodók és rokonaik által viselhető prém a hermelin volt, amely az azonos nevű menyétféle bundájából készült. A második legértékesebbnek a szürke mókus bundájából készült evet volt, amelyet szintén csak a legtehetősebbek engedhettek meg maguknak – így Eleonóra és lánya a király közeli rokonaiként. A közrendű emberek leggyakrabban birkabőrt alkalmaztak hasonló célra, illetve – ha tehették – szarvasbőrt.

1265. július végén Eleonóra magának és lányának egy tucat pár, ismeretlen anyagú kesztyűt rendelt, 12 pennyért (azaz egy egész shillingért). Ami bizonyos, hogy a birtokában volt egy ezeknél jóval drágább, finom borjúbőrből készült pár is, amely szintén magas státusát jelezte a külvilág felé.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A középkori nemesasszonynak nem csupán lehetősége, de kötelessége volt az extravagáns öltözködés

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. tél: A szeretet mártírjai

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra