Múlt-kor.hu

A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”

A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”

2020. március 23. 16:53 Múlt-kor

Egy házasság felbontása sohasem könnyű döntés a felek számára, azonban napjainkban jogilag lehetséges a legtöbb pár számára. A középkorban ennél jóval nehezebb dolguk volt azoknak, akik már nem akartak együtt élni.

A szerelmi háromszög

Amikor említésre kerül az európai középkor, az emberek többsége egy szigorú hierarchia szerint rendezett, fekete-fehér társadalomra gondol, amelyben nemigen létezett kitörési lehetőség a fennálló függési viszonyok közül. Ezek közé tartozott a házasság is.

Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy az ebből az időből fennmaradt írásbeli források sokszor jogi szövegek, illetve egyházi állásfoglalások, amelyek a jó és a rossz közötti határt hivatottak kijelölni.

Ha egy korszakból csak ilyen szövegek ismertek, könnyen kialakul az a téves képzet, hogy mindenki ezek szerint gondolkodott.

E szövegek gyakran foglalkoznak a házasság intézményével – az emberi kapcsolatokról azonban köztudott, hogy korántsem fekete-fehér dolgok, és sokszor éppen a különválás az, ami boldog végkifejlethez vezet. Ez igaz volt a középkorra is – még akkor is, ha kevés forrás szólt róla.

Az egyik ilyen ritka írott forrás egy 13. századi angol házaspár nem mindennapi története. Margaret de Gatesden egy bizonyos Sir John de Canoys felesége volt, házasságuk minden tekintetben hivatalos volt, és egy közös fiuk is született. A későbbiek során Margaret egy másik férfiba, Sir William Paynelbe szeretett bele.

A korabeli törvények szerint ezen a ponton igen rossz kilátásai voltak a házaspárnak – különösen Margaretnek, aki feleségként férje parancsainak is köteles volt engedelmeskedni, valamint eltűrni (bizonyos korlátok között) tettleges „fegyelmezését” is.

Míg manapság az ilyen esetekre a válás bevett és jogszerű megoldást szolgáltat, a középkori világban nem volt ennyire egyszerű felbontani egy házasságot, amely elvben halálig érvényes kötelék volt mind az egyházi, mind a világi jogban.

A problémás házastársaktól azt várták, oldják meg egymás között helyzetüket, ehhez segítséget is kaphattak családjuktól, közösségüktől, illetve az egyháztól.

Ha mindezen lehetőségeket kimerítve sem sikerült megoldásra jutniuk, kérhettek törvényes elválasztást – ez azt jelentette, hogy nem kötelesek együtt élni, azonban minden más szempontból továbbra is házastársak maradtak.

Egy másik lehetőség – amely gyakran feltűnik az európai uralkodóházak házasságdiplomáciai játszmáiban is – az volt, hogy megpróbálnak előhozakodni valamiféle indokkal, amely miatt a házasság semmisnek tekinthető, és érvényteleníthető.

Ennek leggyakoribb formája az volt, hogy „megtaláltak” egy korábban mással kötött házassági előszerződést, más esetekben azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a házastársak túl közeli rokonai egymásnak. Előfordult azonban, hogy a felek egymás közt megegyeztek – így történt ez Margaret és John esetében is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra