A középkori egyháztörténet legbizarrabb epizódja: a hullazsinat
2022. március 8. 14:23 Múlt-kor
Érdekek hálójában
Hivatali ideje legelején Formózusz egy olyan aktusra kényszerült, amit legszívesebben elfelejtett volna. Spoletói Guidót ugyanis elődje császárrá koronázta, és az új pápa megkoronázása után az uralkodó úgy vélte, itt az ideje behajtani egy régi adósságot, ezért a pápák kezén lévő Ravennába vonult, és 892-ben megkoronáztatta a fiát, Lambertet társcsászárnak.
Pápaként Formózusz már korántsem akart engedelmes eszköze maradni a szomszédos hercegségnek, ezért meghívta Itáliába Karinthiai Arnulfot. Arnulf keleti frank király a Karoling-ház egyik utolsó tetterős tagja volt, kiváló hadvezér, aki a pápa felkérésére lerohanta a félszigetet, és legyőzte Guidót. 895-ben Guido meghalt, így a fiatal Lambert és az anyja, Ageltrude kénytelenek voltak szembenézni Arnulffal.
Arnulfot 896-ban koronázta császárrá Formózusz Rómában betetőzendő a szövetségüket, amely azonban ugyanebben az évben szét is esett. Arnulf ugyan elindult Lambert ellen, ám szélütést kapott, így nem tudta folytatni a hadjáratot. Formózusz pápa az év végén elhunyt, így a spoletóiaknak lehetőségük nyílt a hatalom megszerzésére Rómában. Formózusz utódját megválasztották ugyan, de hamarosan meghalt, egyes források szerint megfojtották.
Ageltrude elérkezettnek látta az időt, hogy Róma ismét a spoletóiak befolyása alá kerüljön, így összefogva néhány római előkelő családdal megválasztatta VII. István pápát, és egy különös bosszúra vette rá az újdonsült egyházfőt.
Ítélet a halál után
897 januárjában került sor az úgynevezett hullazsinatra, amelynek minden egyes eleme előre meg volt határozva, mint egy forgatókönyvben. István kiásatta Formózusz testét, majd pápai díszbe öltöztették, és ebben a formában állították bíróság elé. Az ítéletet meghozni szándékozó zsinaton részt vett valamennyi bíboros, püspök és más egyházi előkelőségek is. A jeles alkalmat természetesen nem hagyhatta ki Lambert császár és Ageltrude sem.
A tárgyaláson a regnáló pápa megbízott egy vádlót, aki Formózusz hullájára olvasta az elkövetett bűnöket, amelyek a hamis esküvés, a kánonjog lábbal tiprása és világi emberként a püspöki szék betöltése voltak. A pápa mellett volt egy kirendelt védő is, ám ő megelégedett azzal, hogy felolvasta az elé tett, előre megírt válaszokat, ezzel bizonyítva azt, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mit felel.
VII. István pápa
Az ítélet természetesen nem is lehetett más, mint az, hogy Formózusz bűnös. A zsinat utólag eltávolította a hivatalából, valamennyi döntését megsemmisítették, és törölték a nevét a pápák jegyzékéből. A holttestről látványosan letépték a pápai díszt, valamint levágták az áldásosztásra használt három ujját is. Miután ezzel végeztek, Formózuszt végighurcolták Róma utcáin, majd földi maradványait a Teverébe hajították.
A bizarr szertartásnak természetesen meg volt a magyarázata, hiszen a pápán az ellenségei nemcsak a jelenben, hanem a túlvilágon is bosszút akartak állni. A spoletóiaknak érdekében állt, hogy Formózusz valamennyi aktusát, így Arnulf megkoronázását is érvénytelennek nyilvánítsák.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
