Az átlagemberhez képest lényegesen jobb körülmények közt éltek a középkori szerzetesek
2020. július 31. 16:21 Múlt-kor
A csend volt a központja mindennek
A személyes vagyontárgyak tekintetében a szerzetesek Jézus Krisztus tanításait követve a Máté evangéliumában leírtakhoz tartották magukat: „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!”
Ezeknek az ideáloknak a betartása természetesen kolostoronként változott. A személyes vagyontárgyak megtagadásán túl a csend volt az, ami emlékeztette a szerzeteseket, hogy egy, a külvilágtól elkülönülő, zárt társadalomban élnek.
A szerzeteseknek általában tilos volt a templomban, a konyhában, az ebédlőben, és az hálóhelyiségben beszélgetniük. A kerengő volt az a hely, ahol közvetlenül a nagygyűlés után mód nyílhatott a szóbeli információcserére.
Persze szó sem lehetett semmiféle pletykálkodásról, a párbeszédnek a mindennapi szükségletek kapcsán felmerülő dolgokra és egyházi ügyekre kellett korlátozódnia. A szerzetesek gyakran csak szerzetestársukkal kommunikálhattak, a novíciusokkal és a laikus testvérekkel nem, az idegenekkel pedig egyáltalán nem értekezhettek.
Emiatt gyakran a novíciusokkal és a laikus testvérekkel megismertetett kézmozdulatokkal kommunikáltak, és olyan helyeken, ahol nem volt illendő megszólalni, inkább suttogtak, mint beszéltek.
Kopasz fejtető és a mindent eltakaró ruha
A szerzetesek fejük tetején leborotválták a hajukat (ez volt az úgynevezett tonzúra), ruházatukat pedig úgy alakították, hogy az testük minél nagyobb részét eltakarja. Vászon alsóneműt hordtak és néha harisnyát vagy zoknit is. A mindennapi viseletükhöz tartozott egy egyszerű pamut tunika, amelyet egy bőrszíj fogott át a derekuknál.
Ruházatuk másik, ikonikus darabja egy mély kapucnival rendelkező ujjatlan csuklya volt, amelyre egy másik, hosszú ujjú köntöst vettek. Télen még egy darabbal, egy juhbőrből készült köpennyel bővült a kollekció.
A ruháin kívül egy szerzetesnek nem sok ingósága volt: Egy tollon, zsebkendőn, pár gombon, és egy kis méretű varrókészleten kívül mást nem nagyon birtokoltak a barátok. A szobájukban egy tollal vagy szalmával tömött matracon, gyapjútakaró alatt hajtották álomra fejüket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
