Az átlagemberhez képest lényegesen jobb körülmények közt éltek a középkori szerzetesek
2020. július 31. 16:21 Múlt-kor
Kijárt a kézcsók az apátnak
A kolostor élén az apát állt, aki teljes irányítást gyakorolt az intézmény felett. Az apátot az idősebb szerzetesek választották meg, akikkel az ugyan köteles volt megtárgyalni a kolostort, illetve az ott folyó életet érintő legfontosabb kérdéseket, de a végső döntést mindig ő hozta meg.
Az apát nem mindig az idős és bölcs szerzetesek közül került ki, gyakran sokkal fiatalabb személyre esett a választás, hiszen a pozíció „élethosszig” tartott, azaz addig, amíg a kiválasztott személyt egészségi állapota alkalmassá tette a munkára. Ha egy fiatalabb testvérre esett a választás, az jó eséllyel évtizedekig irányíthatott egy monostort, ami stabilitást biztosított az intézménynek.
Az adminisztratív feladatai ellátásában az apátot vagy abbét a perjel segítette, aki alatt egy ellenőrökből álló csapat tevékenykedett. Az ellenőrök a szerzeteseket és az általuk végzett munkát figyelték meg napi rendszerességgel.
A kisebb kolostorok élén a perjel állt, aki egy jelentősebb kolostor abbéja alá tartozott. Az idősebb barátok speciális, fontos feladatokat is kaphattak, úgy mint a kolostor kertje, a borospince, a könyvtár, vagy a kódexek készítésének helyt adó írószoba (latinul scriptorium) felügyeletét. Ezeket a feladatokat a testvérek rendszerint felváltva végezték.
A kolostort az apát képviselte a királlyal, más kolostorokkal, vagy a világi földesurakkal elintézendő ügyekben.
Nem csoda hát, hogy a többi barátnak a lehető legnagyobb tisztelettel kellett viseltetnie egy ilyen fontos személy felé: a mély főhajtás, és az apát kezének megcsókolása egy szerzetes alapvető kötelességei közé tartozott. Az apátot, ha a rend érdekei ellen munkálkodott, vagy elvesztette népszerűségét a szerzetesek körében, csak a pápa mozdíthatta el székéből.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
