A kommunizmus jelképe vagy hazafi? – megosztja a lengyeleket Jaruzelski személye

2016. július 6. 09:50 MTI

A kelet-lengyelországi földbirtokos családból származó Jaruzelski Kurówban született. A második világháború kitörésekor a megszálló szovjet csapatok elől a család Litvániába menekült, de amikor a Baltikum is szovjet uralom alá került, Szibériába deportálták őket, apja nem sokkal szabadulásuk után halt meg. A fiatal Jaruzelskit, aki Szibériában hóvakságot kapott (később ezért viselte a védjegyévé vált szemüveget), és a háta is maradandóan károsodott, a Szovjetunió elleni német támadást követően besorozták, 1943-tól szolgált a szovjet területen létrehozott lengyel hadseregben. Részt vett Varsó felszabadításában, a németországi harcokban, a háború után a lengyelországi illegális fegyveres csoportok felszámolásában. 1947-ben lépett be a kommunista pártba, amely 1948-tól viselte a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) nevet. Az 1940-es évek második felétől a hadsereg törzskarában töltött be különböző funkciókat, s alig 33 évesen, 1956-ban felvarrhatta első tábornoki csillagát, amikor dandártábornokká léptették elő.

1960-ban a hadsereg politikai főcsoportfőnökévé, két év múlva nemzetvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. 1964-ben bekerült a LEMP Központi Bizottságába, 1965-ben lett vezérkari főnök, 1968-ban nemzetvédelmi miniszter, 1970-ben a LEMP Politikai Bizottságának póttagja, 1971-ben teljes jogú tagja. Minisztersége idején zajlottak az 1970-es tengermelléki munkástüntetések, amelyeket a hatalom több tucatnyi halottat követelő sortüzekkel vert le.

Jaruzelskit 1980-ban, az újabb munkástiltakozások kirobbanása, a Szolidaritás független szakszervezet létrejötte, a társadalmi-politikai válság kiéleződése idején a párton belüli mérsékelt reformszárny prominensei közé sorolták. 1981 februárjában lett miniszterelnök, de megtartotta a nemzetvédelmi miniszteri posztot is, az év nyarán tartott rendkívüli pártkongresszuson túlélte a nagyarányú tisztújítást, sőt őt választották be a legtöbb szavazattal a Központi Bizottságba és a Politikai Bizottságba. 1981 őszén, amikor a szovjet vezetés és a LEMP konzervatív szárnyának nyomására Stanislaw Kania első titkárnak mennie kellett, a Központi Bizottság őt választotta meg utódjának.

1981. december 13-án Jaruzelski vezetésével alakult meg a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa (NMKT), amely még aznap kihirdette az országban a hadiállapotot; a döntést Jaruzelski jelentette be. A lengyeleket sokkoló intézkedést később azzal indokolta, hogy így kívánták elejét venni az 1956-os magyarországihoz és az 1968-as csehszlovákiaihoz hasonló szovjet fegyveres beavatkozásnak. Katonai cenzúrát, kijárási tilalmat vezettek be, több mint tízezer embert internáltak, köztük az ellenzék legfontosabb vezetőit, élükön Lech Walesával, a Szolidaritás szakszervezet elnökével. A Szolidaritás és a legmakacsabb, ellenzéki beállítottságú társadalmi és értelmiségi szervezetek (Írószövetség, Újságíró Szövetség, Színész Szövetség) működését felfüggesztették, igyekeztek azokat a hatalomhoz lojális szervezetekkel helyettesíteni. A több tucat emberéletet is követelő hadiállapotot 1982-ben felfüggesztették, majd 1983 nyarán megszüntették, s feloszlatták a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsát. Jaruzelski 1983-1990 között az Országos Honvédelmi Bizottság elnöke, egyben - háború esetén - a Lengyel Köztársaság Fegyveres Erőinek főparancsnoka is volt. A nemzetvédelmi miniszteri tisztségről 1983-ban lemondott, a miniszterelnöki hivatalt azonban 1985-ig betöltötte, ezután az Államtanács, a kollektív államfői testület elnöke volt.

A lengyel vezetés, miután többé-kevésbé pacifikálta a belső viszonyokat, belefogott a gazdasági és intézményi átalakításokba, amelyek a későbbi politikai reformok csírái lettek. 1988-ban - az 1980-ashoz fogható újabb politikai válság idején - Jaruzelski tárgyalásokat kezdeményezett a még mindig törvényen kívül működő Szolidaritás vezetőivel, és keresztülvitte a LEMP vezetésében, hogy a párt a demokratikus átalakulás érdekében - a szocialista országokban elsőként - feladjon hatalmi monopóliumából. 1989 júliusa és 1990 decembere között ő töltötte be az újonnan létrehozott köztársasági elnöki tisztséget, majd 1991. január 30-én nyugállományba vonult.

A lengyelországi rendszerváltozást követően, 1995-ben az 1970-es tengermelléki munkástüntetések letörése miatt, majd 2006-ban az 1981-es hadiállapot bevezetése és a Szolidaritás felfüggesztése miatt is vádat emeltek ellene. Az eljárásokat, amelyek során Jaruzelski végig ártatlannak vallotta magát, súlyos, a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos betegsége miatt 2011 nyarán felfüggesztették, ügyét elkülönítették vádlott-társaiétól. A kemoterápiával kezelt, beteg politikus rendszeres kórházi kezelésre szorult, 2012 decemberében súlyos állapotban vitték az intenzív osztályra, május elején pedig megműtötték; az operáció részleteit nem közölték. A politikus 2014. május 25-én hunyt el. Érdekes pillanat volt, amikor 2011-ben a varsói katonai kórházban kezelt Jaruzelskit Walesa meglátogatta, s jó egészséget kívánt neki.

Jaruzelski személye, tettei megítélése máig megosztja a lengyel társadalmat. Sokan a demokratikus mozgalmak letörőjét, a kommunista rendszer jelképét látják benne, mások azonban a hazafit, aki egy kiélezett helyzetben kényszerült súlyos döntések meghozatalára. A hadiállapot bevezetését egy 2011 decemberében végzett felmérés szerint a lengyelek 47 százaléka tartotta indokoltnak, 31 százalék volt ellenkező véleményen és 22 százalék nem tudott véleményt formálni a kérdésről.