A kézfogástól a csupasz fenék villantásáig: 6 nonverbális gesztus történelmi háttere
2018. június 6. 11:48 Múlt-kor
A „V”-jel felmutatása
A manapság főként a „nemzetközi” középső ujj unikálisan brit megfelelőjeként ismert kézjelhez kapcsolt népszerű mítosz szerint az 1415. október 25-i azincourt-i csata során a francia csapatok az angol íjászok jobb kezéről a mutató és középső ujjat levágták, hogy többé ne tudják használni félelmetes fegyverüket, a hosszúíjat. Akikkel ez nem történt meg, ezután így hergelhették a franciákat, ép ujjaik felmutatásával. Ennek ellentmond azonban többek között az úgynevezett Luttrell-zsoltároskönyv, valamint a kortárs krónikás Jean de Wavrin. A kortársak szerint ugyanis az angol hosszúíj felhúzásához szükséges erő (körülbelül 100 fontnyi húzóerő) kifejtéséhez a kéz mindhárom nagyobb ujjára szükség volt. Más eredettörténete a gesztusnak nem ismert, azonban népszerűsége a szigetországban továbbra is töretlen.