A kézfogástól a csupasz fenék villantásáig: 6 nonverbális gesztus történelmi háttere
2018. június 6. 11:48 Múlt-kor
A gesztikulálás – többnyire kézzel, de esetenként más testrészekkel is – szimbolikus, hang nélküli nyelvet alkot, amellyel tömören lehet üzenetet közvetíteni szavak használata nélkül. A ma használt gesztusok közül sokaknak van hosszú története, némelyik pedig a hagyomány szerint konkrét történelmi eseményekhez kapcsolódik. Az alábbiakban öt népszerű nonverbális gesztus történelmi hátterét vizsgáljuk meg.
A kézfogás
A kézfogásos köszöntés legalább az ókori Görögországig visszavezethető. A berlini Pergamonmuseumban található egy Kr. e. 5. századi sírkő, amely két, kezet fogó katonát ábrázol. Az athéni Akropolisz múzeumában egy oszloptalpon Héra istennő kezet fog Athéné istennővel. A kézfogással – meghajlás vagy pukedli helyett – a két fél egyenlőségét fejezi ki, valamint azt, hogy elég kényelmesen érzik magukat egymás társaságában ahhoz, hogy ne viseljenek fegyvert.
Bartholomeus van der Helst „A münsteri béke ünneplése, 1648” című festményén Witsen százados (Amszterdam egyik tanácsnoka, továbbá polgármestere) barátságosan kezet fog hadnagyával. Ugyancsak a 17. században elterjedtek az ábrázolásokon a kezet fogó házastársak. Az esküvői szertartás során a gesztus egy szent és jogi kötelességet jelentő egyezség lezárását jelentette.
A washingtoni Fehér Ház udvara egy, a közel-keleti történelemben igen jelentős kézfogás helyszíne lett 1993. szeptember 13-án: Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője ekkor írták alá az oslói megállapodást, amely egy békefolyamat kezdetét jelentette. Bill Clinton elnök unszolására fogott kezet a két ellenség. Sajnálatos módon a remélt béke nem ért fel a legendás kézfogás által ígértekkel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
