A katona, aki megölte Ceausescut

2014. december 17. 09:04

Ötödik napja tartottak a Temesvárról kiinduló, forradalommá terebélyesedett romániai tiltakozó megmozdulások, amikor a Teheránból hazatérő román diktátor, Nicolae Ceausescu százezres nagygyűlést hívott össze Bukarest belvárosába, hogy meggyőzze a tömegeket a sokoldalúan fejlett román szocialista társadalom eredményeiről és béremelést ígérjen. A Conducator elszámította magát, beszédét füttyszó és petárdarobbanások hangja zavarta meg, a tévéadás megszakadt, a tanácstalan elnök-pártfőtitkár ekkor berekesztette a gyűlést.

Ceausescuék másnap kénytelenek voltak elmenekülni a román fővárosból. Nem jutottak messze, hiszen az őket szállító helikopternek le kellett szállnia, így hamar elfogták őket, majd a targovistei (Dél-Románia) laktanyába szállították a házaspárt.

A romániai harcok lanyhuló intenzitással, de még folytak, amikor december 25-én este a bukaresti televízió bejelentette: az előző nap felállított rendkívüli katonai bíróság Nicolae és Elena Ceausescut bűnösnek találta népirtásban, az államhatalom aláásásában, közvagyon rombolásában és a nemzetgazdaság lezüllesztésében, mindezekért halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte őket, az ítéletet végrehajtották. A Ceausescu-házaspár kivégzéséről készült képkockák - amelyek vágott változatát még aznap bemutatták a román televízióban - a nyugati sajtó közreműködésének köszönhetően azonnal bejárták a világot.

Ionel Boeru kezei még ma is remegnek, amikor arra a bizonyos napra gondol. Az egykori ejtőernyősnek jutott két másik társával ugyanis a történelmi feladat: golyót repíteni Nicolae és Elena Ceausescuba. Karácsony napján ő vezette ki a teremből a már bukott román diktátort, akit feleségével együtt a rögtönítélő bíróság által lefolytatott csaknem másfél órás tárgyalás után ítéltek halálra. Útban a laktanya-parancsnokság épületének bejáratától alig 10 méterre lévő fal, a vesztőhely felé, a Conducator az Internacionálét énekelte, majd azt kiáltotta: „Éljen a szabad és független Román Szocialista Köztársaság!” 

A kivégzés olyan gyorsan történt, hogy a felvételeket készítő haditudósító csak az utolsó néhány sorozatot és a már halott Ceausescu-házaspárt tudta lefilmezni. Az a néhány másodperc a volt ejtőernyős katona egész életére árnyékot vetett.

„Még mindig ideges vagyok, amikor erről kell beszélni” - nyilatkozta Boeru a The Guardiannek. "Két élet, amit kioltottam. Háborúban ez még elfogadott, de amikor fegyvertelen embereket kell megölni, az sokkal nehezebb. Senkinek nem kívánom, még ha ez is volt a feladatom: embereket ölni" - tette hozzá. Mint a 20. század egyik leghíresebb kivégzőosztagának tagja, Boerunank komoly árat kellett fizetnie: magánélete, családi békéje és házassága is megsínylette az 1989. decemberi eseményeket.

A romániai forradalom idején 31 éves Boeru tisztként szolgált egy elit ejtőernyős alakulat tagjaként, amikor karácsonykor önkéntesként jelentkezett a titkos küldetésre. „A miniszter megkérdezte: » Kapitány, meg tudod ezt tenni?« Azt mondtam, »Igen«. Mit mondhattam volna?” - idézte fel az akkori eseményeket Boeru, aki december 21-én társaival együtt még annak az embernek fogadott hűségesküt, akinek életét néhány nappal később ő maga oltotta ki. „Alá kellett írnunk egy nyilatkozatot, miszerint nem értünk egyet a forradalommal. Esküt kellett tennünk Ceausescu támogatására és védelmére.” 

Boeru alakulata a Szabad Európa Rádión követte végig az egész Románián végigsöprő forradalmi eseményeket. Teljesen letaglózva álltak, amint a kommunista hatalom székhelyét, a Központi Bizottság fakószürke épületét elfoglalták a tüntetők, Ceausescu pedig helikopterrel menekül el feleségével. „December 22-én a katonák sírtak a boldogságtól, olyan embereket, akikről korábban azt hitted, egyetértenek a rendszerrel, teljesen letaglózták az érzelmeik. Elővettük az elrejtett alkoholt, egy nagyon rossz minőségű konyakot, és ittunk” - folytatja Boeru.

Boeru, ha nem is büszkén, de váltig állítja: az ő fegyvere oltotta ki a Ceausescu-házaspár életét. Mikor a három ejtőernyős tüzet nyitott, egyik társa néhány pillanatra leblokkolt, a másik pedig elfelejtette automata üzemmódra állítani az AK-47-esét, így csak néhány egyes lövést adott le fegyveréből. „Nagyon gyorsan tüzeltem. Úgy érzem, segítettem nekik méltósággal meghalni” - mondta az egykori tiszt.