A Kaillachuro halmok titka: régészet a Titicaca-tó fölött
2025. július 23. 09:05 Múlt-kor
Peru magasföldjein újraírják a történelmet: a Kaillachuro lelőhely vadászó-gyűjtögető közösségek halmai megkérdőjelezik a hatalmi struktúrákhoz kötött monumentális építészet eddigi elméletét. A több mint 5000 éves temetkezési rítusokból kinövő építmények új fényt vetnek az egyenlőségen alapuló társadalmak emlékezetére és építőképességére.
Megkérdőjelezett hagyomány
A régészet hagyományosan úgy tekintett a monumentális építészetre, mint a fejlett hatalmi struktúrákkal, hierarchiával és szervezett munkaerővel rendelkező társadalmak jellemzőjére. Az új perui leletek azonban ezt a nézetet alapjaiban kérdőjelezik meg.
Egy dél-perui helyszínen, a Titicaca-tó medencéjében, a 3930 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Kaillachuroban vadászó-gyűjtögető közösségek által emelt temetkezési halmokra bukkantak. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint ezek az építmények 1500 évvel korábban keletkeztek, mint korábban gondolták.
A Kaillachuro felfedezése
A lelőhelyet 1995-ben azonosította Mark Aldenderfer, a Kaliforniai Egyetem (UC Merced) antropológus professzora. A Kaillachuro kilenc alacsony halomból áll, amelyeket azóta részletesen feltártak. A kutatók emberi temetkezéseket, kőeszközöket és más rituális leleteket találtak.
Radiokarbonos vizsgálatok szerint az építmények eredete több mint 5300 évre nyúlik vissza. A halmokat több mint 2000 éven át használták rituális célokra. A kutatók szerint ezek jelentik a Titicaca-medence legkorábbi monumentális építményeit.
A kutatás egyik vezetője, Luis Flores-Blanco, az Arizonai Állami Egyetem posztdoktori kutatója szerint a halmok fokozatosan jöttek létre. Kezdetben egyszerű földbe ásott sírgödrök voltak. Ezek idővel kőből készült temetkezési ládákká fejlődtek, amelyeket később rituális törmelékrétegek fedtek be.
„A Kaillachuro nem klasszikus értelemben vett halomként épült. A közösség folyamatos rituális emlékezése alakította ki a táj ezen pontját monumentális formában” – mondta Flores-Blanco.
Egyenlőség
A tanulmány szerint a vadászó-gyűjtögető közösségek már azelőtt is képesek voltak monumentális építkezésre, hogy kialakult volna a társadalmi elit. A halmokat valószínűleg az ősi temetkezési rítusok ismétlése hozta létre – nem központi hatalom vagy elit megrendelése.
A társszerző, Mark Aldenderfer szerint a régióban a temetkezési rítusok központi szerepet játszottak a közösségi tér formálásában. A halottak emlékezete nemcsak szimbolikus, hanem fizikailag is átalakította a tájat.
„Sok kultúrában az ősök eltemetése arra ösztönöz, hogy újra meglátogassuk, elgondolkodjunk, és jelentéssel ruházzunk fel egy helyet” – mondta Flores-Blanco. A Kaillachuroban végzett rituálék nemcsak halmokat, hanem élő közösségi gyakorlatokat is létrehoztak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
