A játék, a munka, és a pihenés is halálos lehetett a 16. századi gyermekekre
2018. november 16. 15:55 Múlt-kor
A munka velejárói
Figyelni a felnőtteket vagy az idősebb gyermekeket munka közben érdekes volt, de egyúttal veszélyes is lehetett. William Gregory édesapja éppen egy kocsit javított a csűrben, amikor az egyik kereke leesett, és fejen ütötte a kis Williamet. William Russhe nővérével és más idősebb gyermekekkel tartott marhákat itatni, amikor megbotlott, és egy késre esett. A felnőttek megpróbálhatták elkerülni a véletlen baleseteket úgy, hogy a legkisebb gyermekeket egy székhez kötözték, amíg nem tudtak rájuk ügyelni – ilyenkor azonban előfordult, hogy a gyermek székestől beledőlt a tűzbe.
Az idősebb gyermekekkel is előfordulhatott, hogy egy tó partján aludtak el, és a vízbe estek, vagy egy mezőn, ahol jártak kocsik, amelyek aztán nem vették észre őket. George Nycolson egy mészégető kemence mellett aludt el Newcastle Sandgate negyedében, ahol megfullasztotta a füst. Catherine Else a londoni Marlow Bridge alatt aludt el, ahol elvitték az elhaladó hajók által keltett hullámok.
Ahogy nőttek a gyermekek, egyre jobban ki voltak téve a munka jelentette veszélyeknek. Az 1550-es években meghalt 61 hat éves vagy annál kisebb gyermek közül csupán egy dolgozott éppen – disznókat terelt. A hét és 13 év közöttiek esetében már 79 halálesetről tudunk, nekik már körülbelül a negyedük halt meg munka közben. A lányok vizet hordtak vagy lent mostak, a fiúk kocsit hajtottak, szénát báláztak vagy állatokat tereltek.
Sokszor nem is teljesen tiszta a határ a munka és a játék között. Amikor a hétéves Jane Nune beleesett a buckinghamshire-i Loughton-patakba, miközben egy, a vízen lebegő tollért nyúlt, éppen játékszert keresett, vagy párnához gyűjtötte a tollat?
A tízéves Thomas Hubbard kissé túl lelkesen vetette bele magát a felnőttek munkájába: a suffolki Brundish melletti mezőkre küldték ki élelemmel és itallal a férfiak számára, azonban ki akarta ő is próbálni a szántást. Eközben megbotlott egy kőben vagy földdarabban, ami miatt véletlenül megcsapott egy éppen elhaladó csikót az ostorral, amellyel az igavonó lovat hajtotta. A csikó tarkón rúgta, Thomas pedig négy óra múlva már halott volt.
A kilencéves Thomas Cokerell éppen apja felügyelete mellett maga hajtott egy kordét a norfolki Reymerston melletti mezőkön, majd – ahogy a halottszemle megjegyzi: hirtelen, és apja megkérdezése nélkül – hátraugrott a raktérbe, amitől a lovak összezavarodtak, és megborították hátrafelé a járművet. Thomas a fején halálos sérülést szenvedett.
A felnőttek játékát nézni is veszélyes lehetett. 1552-ben egy nyolcéves néző meghalt a lincolnshire-i Louthban egy íjászgyakorlaton, egy tízéves pedig a dorseti Corfe-ban egy kalapácsvető versenyen. Kamaszként már részt is vehettek a játékokban, ez azonban szintén nem volt a legbiztonságosabb: a 15 éves John Tyler futballozás közben egy vakondtúráson megbotlott, és akkorát esett, hogy belehalt, míg a 16 éves Thomas Wylson földre vitt egy ellenfelet (a „futballnak” nevezett sport ekkoriban még jobban hasonlított napjaink amerikai futballjára vagy a rögbire), majd arra lett figyelmes, hogy a játékos övébe dugott kés saját combjába fúródott.
Az élet veszélyei természetesen nem korlátozódnak a gyermekkorra, az átvizsgált dokumentumok azonban jól mutatják, hogy a maiaktól sokszor gyökeresen eltérő veszélyek, és a napjainkban is jól ismertek egyaránt leselkedtek a gyermekekre – és arra is emlékeztetnek, hogy sosem lehetséges a gyermekeket mindentől megvédeni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
