A hidegháború végének kezdete, a máltai találkozó

2022. december 2. 10:35 MTI

A Gorbacsov által 1985-ben elindított szovjet változások nyomán „megmozdultak” a közép- és kelet-európai országok: 1989 júliusában Lengyelországban, szeptemberben Magyarországon, novemberben az NDK-ban, decemberben Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában következett be radikális fordulat, ami jelezte: lezárult a régióban a szocialista társadalomépítési kísérlet.

Világpolitikai viszonylatban mindez alapvetően új helyzetet teremtett, amellyel az Egyesült Államoknak is komolyan számolnia kellett, mivel a változások az addigi európai egyensúly megbomlását jelentették.

A kelet-európai rendszerek összeomlása és saját súlyos belső konfliktusai miatt a szovjet peresztrojka ugyancsak kritikus szakaszba lépett, a folytatáshoz elengedhetetlen volt a Kreml számára is a közvetlen vagy közvetett nyugati támogatás.

A szovjet-amerikai kötetlen államfői találkozó gondolata az amerikai elnök 1989. júliusi budapesti és varsói látogatása során fogalmazódott meg, a helyszínt a két hatalom képviselő egyeztették a máltai kormánnyal.

A kelet és nyugat, észak és dél között félúton fekvő Málta kiválasztása szimbolikus volt, s ideálisnak tűnt abból a szempontból is, hogy a korábban NATO-támaszpontnak helyet adó szigetország 1979-ben deklarálta semlegességét.

Az eredeti tervek szerint a két delegáció felváltva tanácskozott volna a kis halászfalu, Marsaxlokk közelében a tengeren állomásozó hadihajókon, az amerikai Belknap és a szovjet Szlava cirkálókon.

A szovjet Szlava cirkáló

Az időközben kitört tomboló vihar miatt azonban a védett Marsaxlokk-öbölben kikötött Makszim Gorkij utasszállító hajó, Gorbacsov szálláshelye lett a tárgyalások színhelye.

Gorbacsov tréfásan meg is jegyezte a megállapodások lehetőségét firtató újságírónak: „Első lépésként meg kellene szabadulni azoktól a hadihajóktól, amelyek a mostanihoz hasonló viharban hasznavehetetlenné válnak.”

Mihail Gorbacsovot Eduard Sevardnadze külügyminiszter, Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB nemzetközi kérdésekkel foglalkozó bizottságának elnöke, a peresztrojka ideológusa, Szergej Ahromejev marsall, Anatolij Dobrinyin államfői tanácsadó, Alekszandr Besszmertnih első külügyminiszter-helyettes és Anatolij Csernyajev tanácsadó kísérte el.

Az amerikai küldöttségnek James Baker külügyminiszter, Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó, John Sununu, a Fehér Ház kabinetfőnöke, Robert Blackwill, a Nemzetbiztonsági Tanács szovjet és kelet-európai főosztályának vezetője valamint Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettes volt a tagja.

Az amerikai USS Belknap cirkáló

A zárt ajtók mögött, formális napirend nélkül folytatott tárgyalásokon elsősorban a nemzetközi politikai-katonai kérdések kerültek terítékre. Szó esett egyebek között az afganisztáni és a közép-amerikai (salvadori, nicaraguai) helyzetről, s kiemelten a német kérdésről.

Ez utóbbiban közeledtek ugyan az álláspontok, de csak abban volt egyetértés, hogy az újraegyesítés pillanatnyilag nem időszerű. Gorbacsov ezzel kapcsolatban eléggé ködösen, de semmiképp sem támogatóan nyilatkozott.

Bush úgy vélte, hogy számolni kell a németek erős érzelmeivel, de nem szabad erőltetni a gyors megoldást. (Nyers Rezső visszaemlékezése szerint – aki meghallgatta Gorbacsovnak a Varsói Szerződés vezetőinek adott december 4-i tájékoztatóját – tágabb megközelítésben az volt vitatott, hogy Európát a Bush által preferált nyugati értékrend, avagy a Gorbacsov által szorgalmazott párhuzamos értékrendek szerint kívánatos-e egyesíteni.)

A Makszim Gorkij fedélzetén az amerikai elnök támogatást ígért a szovjet peresztrojkához és a kelet-európai reformokhoz, s utalt az ún. Jackson-Vanik kiegészítés esetleges eltörlésére, ha a Szovjetunió liberalizálja kivándorlási politikáját. (A kereskedelmi törvény 1974-ben elfogadott kiegészítése az Egyesült Államok által az egyes országoknak adható ún. legnagyobb kedvezmény elvét az emberi jogok tiszteletben tartásához kötötte.)

A megbeszéléseket közös sajtótájékoztató zárta. A két vezető jelezte: egyetértenek abban, hogy orvosolni kell a hidegháborús időszakra jellemző feszültségeket.

Nagy jelentőségűeknek ítélték a kelet-európai eseményeket, tervbe vették, hogy 1990 júniusáig aláírják a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló ún. START-szerződést, 1990 végéig pedig a hagyományos fegyverekről szóló megállapodást, továbbá lépéseket tesznek a vegyi fegyverek globális betiltása érdekében.

Bár nem írtak alá egyetlen konkrét megállapodást sem, a találkozó mérföldkő lett az enyhülés, a kelet-nyugati megbékélés történetében, fontos közbenső állomás a hidegháború és következményei felszámolásának folyamatában.

Említett beszámolójában Gorbacsov is kiemelte a szovjet-amerikai bizalmi viszony erősödését, és azt, hogy számos kérdésben (fegyverzetcsökkentés, a helsinki folyamat folytatása, a katonai tömbök politikai kérdésekre orientálása) sikerült azonos platformra jutni.

„A hidegháború december 3-án délután 12 óra 45 perckor véget ért”, „Bush és Gorbacsov fogadalmat tesz a világnak: partnerek a békében” – így ünnepelte a világsajtó a máltai tanácskozást.

Jelentőségét a lapok az 1945-ös jaltai találkozóhoz hasonlították, jelezve ezzel, hogy lezárult az európai politikai berendezkedést négy évtizedre meghatározó jaltai „világrend”.

Málta után sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Gorbacsov vezette Szovjetunió – magát is mentve – elengedi az addig ezernyi szállal magához kötött kelet-európai „csatlós” államokat.