A győzelem jelét rajzolta a hegyoldalra a Vezúv lávafolyama 1944-ben
2022. december 20. 14:20 Múlt-kor
A hamu leple alatt
A falvak lakói közül nem mindenki volt hajlandó elhagyni otthonát: a katonáknak egyesével kellett átkutatniuk a házakat rejtőzködő emberek után. Nem csupán az aláhulló hamu fenyegetett azzal, hogy a háztetőkön összegyűlve beomlásig terheli azokat, de a régi kutakba kerülő forró vulkáni anyagok is képesek voltak úgy felforralni a föld alatt lévő víztartalékokat, hogy azok gőz formájában törtek fel a házakba.
Másnap délutánra a láva is elérte, s a földdel egyenlővé tette mindkét falut. A pusztító folyam már Cercola városa felé közeledett, miközben a falvakból evakuált lakók ellátását is meg kellett valahogy oldani.
A Vezúv tombolása már a száz kilométerre fekvő Monte Cassinóból is tisztán látható volt, a hamufelhőt a szél az Adriai-tengeren is átfújta egészen Albániáig, az Adria olaszországi oldalán fekvő Barira pedig olyan éjszakai sötétség telepedett, hogy délelőttönként 10 óráig égniük kellett az utcai lámpáknak és a villanyoknak. George Leslie Kincaid amerikai alezredes a Pollena nevű faluban állított fel elosztóközpontot, ahol nem csupán élelmiszert, de gyertyákat is osztogattak a lakosságnak, mivel a környéken megszűnt az áramellátás is.
De nem csupán az embereknek volt szüksége segítségre, a környékbeli legelőket több helyen ugyanis akár méteres hamu is boríthatta, ezért a haszonállatok számára takarmányt kellett biztosítani. A hamu akadályozta a közlekedést is, az utak megtisztítására az amerikai hadsereg buldózereit vetették be – számos lapáttal és seprűvel felszerelt katonával együtt. A krízishelyzet olyan súlyossá vált, hogy az 5. hadsereget vezető Clark tábornok és III. Viktor Emánuel olasz király is személyesen a helyszínre látogatott.
Deformált repülők
Miközben a Vesuvius repülőtérről kivonták a 12. légierő 47. bombázócsoportjának A–20 Havoc könnyű bombázórepülőit, a Pompeii repülőtéren állomásozó 340. bombázócsoport B–25 Mitchell típusú közepes bombázói a helyükön maradtak a vulkáni aktivitás során. A Vezúv által okádott forró törmelék nem kímélte a szabadban álló, meglehetősen drága repülőgépeket, amelyeket nem csupán a szárnyaikon és a törzsükön horpasztott be, de még a pilótafülkék és a lőállások plexiüvegét is áttörte, illetve átolvasztotta.
Nagy károkat okozott a vastagon lerakódó hamu is, nemegyszer felborította a bombázó gépmonstrumokat. A becslések szerint a váratlan természeti csapás következtében 78–88 repülő volt a veszteség. A németek által alkalmazott angol nyelvű rádiós propaganda, amelynek női bemondóját a szövetségesek csak „Axis Sallynek” nevezték, büszkén tudatta a teljes 340. bombázócsoport Isten akaratából történt megsemmisülését – egy héttel később azonban már ismét B–25-ösök támadták a német célpontokat.
A lávafolyam március 23-án Cercola temetőjétől mintegy száz méterre megállt, így egy héttel később feloldották a veszélyhelyzetet. Az épségben maradt falvakba visszaköltöző helyieknek sokszor az elhullott madarakat kellett megfőzniük, mert nem volt más élelmük.
Az evakuálásoknak és más biztonsági intézkedéseknek köszönhetően a kitörés áldozatainak száma viszonylag alacsony volt: 26-an vesztették életüket. Az elpusztított falvakon kívül az amerikai hadigépezet is hatalmas, 25 millió dolláros kárt szenvedett – ez azonban nem akadályozta a fokozatos előretörést Olaszországban egészen a német kapitulációig.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
