A Fekete Terror – a rabszolgaként született Bill Richmond, aki forradalmasította az ökölvívást
2017. március 24. 18:24
Bill Richmond 13 évesen egymaga elbánt három brit katonával, tehetős emberré vált Angliában és bár csak idősen kezdett versenyszerűen bokszolni, igazi hírességgé vált a 19. század első évtizedeiben. Az ökölvívóként és edzőként is nagy karriert befutó Richmond teljesen átalakította a sportág kinézetét.
A Fekete Terror születése
Bill Richmond rabszolgaként született, a napjainkban már New York városának részét képező Staten Islanden 1763. augusztus 5-én. Az amerikai függetlenségi háború során, 1776-ban a terület egy időre brit megszállás alá került. Az akkor mindössze 13 éves Richmond követte a legtöbb fekete rabszolga példáját és felvételét kérte a brit hadseregbe, amely felszabadítást ígért a besorozottaknak. Egy nap összetűzésbe keveredett három angol katonával, akik gúnyolódni kezdtek rajta, miközben a rábízott lovakat gondozta. A gúnyolódásnak szemtanúja volt a britek egyik tábornoka, Hugh Percy is, akinek így volt szerencséje látni azt is, ahogy a fiú egymaga elbánt mindhárom őt zaklató katonával. A tábornokot annyira lenyűgözte a fiatal Bill, hogy maga mellé vette személyes inasának, majd magával vitte Angliába, ahol nemcsak fizette az oktatását, hanem arról is gondoskodott, hogy a fiú állást kapjon egy szekrénykészítő mesternél York városában.
Iskolázottsága és stabil anyagi háttere olyan életet tett lehetővé Richmond számára, amelyről a legtöbb fekete nem is álmodhatott egy olyan korban, amikor a rabszolgaság intézménye még legális volt. Az 1790-es években meg is házasodott és több gyermek édesapja lett. Bőrszíne miatt persze rendszeresen érték támadások és feleségét is gyakran támadták amiatt, hogy fehér létére egy feketével kötött házasságot. Richmondnak azonban sosem okozott gondot kiállni önmagáért, és ahogy egykor a három brit katonával szemben, úgy London és York utcáin is bármikor elégtételt vett az őt ért sérelmekért.
A History cikkéből kiderül, hogy a versenyszerű ökölvívással meglehetősen későn, 1804-ben került először kapcsolatba. Az akkor 41 éves Richmond egy díjmérkőzést tekintett meg Henry Pearce és Joe Berks között, majd a küzdelem után maga is ringbe szállt: kihívást intézett a korszak egyik legnagyobb pusztakezes ökölvívója, George Maddox felé. Bár a mérkőzést elveszítette sokkal tapasztaltabb ellenfelével szemben, egy életre beleszeretett a sportágba és mind versenyzőként, mind edzőként nagy karriert futott be.
A Maddox elleni mérkőzését követően egy évvel lépett ismét szorítóba és sorra kezdte hozni a győzelmeket. Sikerét elsősorban az alapozta meg, hogy forradalmian új taktikát vetett be ellenfeleivel szemben: elkezdett mozogni a ringben. Ma már egyértelműnek tűnhet, hogy egy bokszolónak folyamatosan mozgásban kell lennie ahhoz, hogy kitérhessen a felé záporozó ütések elől, de ez nem volt mindig így.
A 18. században az ökölvívás határozottan más látványt nyújtott mint napjainkban. A bokszolók a ring közepén, szemtől szemben a másikkal, egy helyben állva ütötték egymást. Egy menet addig tartott, amíg valamelyik fél egy ütés erejétől a földre nem került. Ekkor 30 másodperc állt rendelkezésére, hogy felálljon és visszatérjen a ring közepére. Ha ez nem sikerült, akkor az ellenfelet hirdették győztesnek, ha viszont igen, akkor új menet kezdődött. Elméletben így egy mérkőzés akár a végtelenségig is eltarthatott. Richmondot szakított az uralkodó harcstílussal és ahelyett, hogy arra készült, hogyan tudja elviselni az egyre nagyobb ütéseket, inkább arra koncentrált, hogy a gyors mozgásával elkerülje azokat. Emiatt gyakran nevezték gyávának is, de Richmondot ez egyáltalán nem zavarta, hiszen a taktika rendkívül eredményesen működött. A győzelmet győzelemre halmozó bokszoló hírét hamarosan a sajtó is felkapta és Richmondot csak úgy emlegették mint a Fekete Terrort.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
