A fekete Buffalo-katonák, akik átkerekeztek a Vadnyugaton
2022. június 29. 19:20 Múlt-kor
A történelem csapdájában
Július 24-én, az út végén lovasrendőrök és a helyi klub majdnem ezer amatőr kerékpárosa kísérte a Buffalo-katonákat St. Louis-ba, ahol felvonulást és fogadást rendeztek a tiszteletükre. Táborhelyüket mintegy tízezer ember látogatta meg a következő napokban.
Moss számára az expedíció maradéktalanul sikeres volt. A 3057 kilométert emberei 34 nap alatt tették meg, naponta átlagosan 89,9 kilométert tekerve, 10,1 km/h-s átlagsebességet tartva; a maradék hét napot pihenésre és karbantartásra fordították.
„Az út a gyakorlatban is bebizonyította, hogy a hadsereg kerékpáros alakulatai bármilyen körülmények között kétszer olyan gyorsan képesek haladni, mint a gyalogság vagy akár a lovasság, egyharmadnyi költséggel és erőfeszítéssel” – nyilatkozta Moss a United States Army and Navy Journalnak.
A terv szerint a katonák a visszaút egy részét is kerékpárral tették volna meg, de a hadsereg végül vonatra ültette őket. Bár Moss további kerékpáros expedíciókért küzdött, a technológiai fejlődés és egy közelgő háború a tervei ellen dolgoztak. A hadsereg feloszlatta kerékpáros alakulatait, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a jövő a gépesített gyalogságé.
1898 tavaszán, a spanyol-amerikai háború kitörésekor a 25. gyalogezredet az elsők között mozgósították. Tagjai kitüntették magukat Kubában, ahol a San Juan Hill-i csatában Theodore Roosevelt és az Első Önkéntes Lovasezred (a „Rough Riders”) segítségére siettek. Ezt a dicsőséges epizódot azonban gyorsan elhomályosította a Brownsville-ügy, ami 1906 augusztusában történt a texasi Brownsville-ben. A fehér helyiek és a közeli Fort Brown fekete katonái közti feszült hangulatban kitört egy tűzharc, ami egy fehér lakos halálával és egy másik sérülésével végződött. Bár az ezredparancsnokok tanúvallomásai szerint a harc idején minden katona a laktanyában volt, a fehér helyiek a Buffalo-katonákat hibáztatták az esetért.
Fort Brown, a Buffalo-katonák laktanyája
1908-ban Roosevelt elnök elrendelte a 25. gyalogezred „néma összeesküvéssel” vádolt 167 katonájának ún. „megbecstelenítő kicsapását” (dishonorable discharge) a hadsereg kötelékéből. Fehérek és feketék egyaránt kritikával illették a döntést, a katonák támogatói pedig a vád koholt természetét hangsúlyozták. Több fehér katonatiszt és tisztviselő is megpróbálta visszavonatni a döntést, de hiába álltak jót személyesen az embereikért, nem jártak sikerrel. A kicsapottak között volt Mingo Sanders is, a Vaslovasok egyike, a spanyol-amerikai háború hőse. Mindössze egy éve volt hátra a leszerelésig, és a kicsapás megfosztotta őt a katonai nyugdíjától is.
Andrew Burt dandártábornok, aki korábban ezredesként szolgált a 25. gyalogezrednél, egy szenátusi bizottság előtt tanúskodva így nyilatkozott: „az egész hadseregben nem volt nála jobb törzsőrmester; Sanders megbízhatósága kétségbevonhatatlan volt, és minden körülmények között számítani lehetett rá.”
A Kongresszus csak 1972-ben vonta vissza Roosevelt döntését, miután egy történész nyomozása újra ráirányította a nyilvánosság figyelmét. A törvényhozó testület utólagosan mind a 167 katonát érdemei elismerésével szerelte le, 25 ezer dollárt ajánlva a még élő két érintett egyikének, és fejenként 10 ezer dollárt egy tucatnyi már elhunyt katona özvegyeinek.
A Louisianában született és felnőtt Moss karrierje hátralévő részében is afroamerikai katonákat vezetett. Bár rasszista nézeteket is hangoztatott, mégis tisztelte a férfiakat, akik mellette harcoltak és estek el a spanyol-amerikai háborúban és az első világháborúban, mely utóbbi során Moss a csupa feketékből álló 367. gyalogezred ezredese volt.
„Színes bőrű katonákat vezettem a kubai és a fülöp-szigeteki hadjáratokban” – írta. „Soha nem tétováztak, amikor előre kellett nyomulni, és soha nem haboztak, amikor rohamot vezényeltem. Örülök, hogy színes bőrű katonákat vezényelhetek most, a harmadik hadjáratomban – a legnagyobb háborúban, amit a világ valaha látott.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
