A dárdahajítástól a teniszig – edzéstippek a kora újkori Angliából
2020. január 20. 15:55 Múlt-kor
A rendszeres testmozgás, mint az egészséges életmód egyik alappillére régóta ismert az emberiség számára, és a hiányából fakadó gondok korántsem csak a jelenkorban jelentkeztek széles körben. Onnantól, hogy az államigazgatás adminisztratív tevékenységi körének bővülésével egyre többek életéből hiányzott, rögtön jelentkeztek a tunyaság tünetei, és születtek is művek az emberek felvilágosítására. Jó példa erre az Angliában 1537-ben kiadott Az egészség vára (The Castell of Helth) című mű, amely Thomas Elyot diplomata tollából származik. Milyen mozgásformákat javasolt a Tudor-kori „szakember”?
„Erőteljes, avagy durva edzés”
Ahogy napjaink életmódtanácsadói, úgy Elyot is tisztában volt azzal, hogy nem mindenkinek azonos a testi ereje és állóképessége, ezért több személyiségtípusra szabta tanácsait.
Az egészség vára négy csoportba sorolja az edzésfajtákat, és ezeknek megfelelő gyakorlatokat ajánl.
Elyot a leginkább megterhelő edzésformák közé a következőket sorolja:
-„Ásás, különösen agyagban, mely kemény és nehéz”
-„Valami nehezet hordani vagy tartani”
-„Meredek, magas dombot megmászni”
-„Egy kötelet megragadva felmászni azon”
-„A kezeknél fogva lógni bármely tárgyon, amely az ember keze ügyénél magasabb, hogy lába ne érje a földet”
-„Állni és feltartani vagy kitárni a karokat, a kezeket ökölbe zárva és így maradni hosszú időn át”
-„Zártan tartani a karokat, arra bírva egy másik embert, hogy húzza ki őket, és ennek ellenére megtartani a karokat, ezáltal erőltetve azok inait és izmait” – egyfajta ellenállásos gyakorlat
Elyot továbbá ebbe a kategóriába sorolja a birkózást, amely véleménye szerint felettébb „heves” a gyengébbik résztvevő számára. Megjegyzi, hogy e gyakorlatok „kizárólag ifjú férfiaknak valók, akik hajlanak és alkalmasak a háborúra.”
Azt is leírja továbbá, hogy ezek az edzésformák azok számára a legjobbak, akiknek „teste nedves” (azaz fiatal, rugalmas), de egyébiránt „tétlenségben élnek” (legfőként a tényleges fizikai munkát nem végző nemességre gondolva).
Elyot művében nagy szerepet játszik az ókorból ismert vérmérsékletelmélet, amely Hippokratész orvostudományi műveiben is hivatkozási alap.
A vérmérsékletelmélet a négy fő testnedv (a vér, a „sárga epe”, a „fekete epe” és a nyák) egyensúlyának gondolatára épül. A fenti, leghevesebb edzéstípusok ez alapján a „flegmatikus” (akiknél a nyák az uralkodó testnedv) és a „szangvinikus” (akiknél a vér az uralkodó testnedv) emberek számára megfelelők.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
