A cári törpe álesküvő, amely részeg verekedésben végződött
2018. szeptember 28. 09:58 Múlt-kor
I. Péter orosz cár valósággal rajongott az alacsony emberekért. Ez azért is ironikus, ugyanis ő maga 203 centiméteres magasságával nem csupán a törpenövésűek, de az átlagos méretű alattvalói fölé is legalább 30-40 centiméterrel tornyosodott. Valóságos megszállottsága sokszor különös szórakozásokban csapódott le, ilyen volt például az 1710-es törpeesküvő, amelyre a törpenövésű alattvalókat akaratuk ellenére kényszerítette. Majd az udvar tagjaival együtt végig nézte, ahogy lerészegednek és egymásnak esnek.
A cár az udvarában tartott egy állandó törpekíséretet, és gyakran „használta” őket arra, hogy jól szórakozzon. Egy-egy fényűző ünnepség vagy lakoma alkalmával nem volt ritka látványosság, hogy néhány mezítelen törpe ugrott ki egy-egy tortából, ám sokszor láthatták őket színdarabokban is az orosz cári udvarban. Különösen furcsa epizódja volt a szentpétervári udvar életnek az, amikor a cár úgy döntött, kedvenc törpéjének, Iakim Volkovnak rendez egy „esküvőt”. Volkov a cári udvar állandó tagja volt, a közkedvelt, törpenövésű férfi gyakran vett részt Péter különös szórakoztatásaiban.
Lindsay Hughes, az I. Péter életéről szóló biográfia szerzője szerint 1710 késő októberében a cári udvar nagy izgalomban volt, ugyanis a cár unokahúga, Anna hozzáment Kurzeme (a mai Lettország része) hercegéhez, Frigyes Vilmoshoz. Az esküvő jelentős eseménynek számított, több napon át folyt a mulatozás, durrogtak a tűzijátékok és számos egyéb szórakoztató műsorra is sor került.
Péter cár úgy döntött, hogy a lakodalom egyfajta záró aktusaként tartanak egy „álesküvőt” is. A terv az volt, hogy Volkov lesz a vőlegény, akit számos törpe társa fog kísérni a „nagy napon”. A cár parancsba adta, hogy Moszkva összes törpéjét hajtsák fel, és küldjék Szentpétervárra, ahol gyakorlatilag ketrecek voltak az otthonaik. Az álesküvő napján a cár elrendelte, hogy a törpék udvaroncoknak legyenek felöltöztetve, és engedjék be a őket az udvarba, hogy megünnepeljék Volkov nászát. A kamuesküvő egy nagy felvonulással vette kezdetét, amelyben 72 törpe, a cár és az egész udvar képviseltette magát.
A menet bevonult a Péter-Pál-székesegyházba, ahol a ceremóniára sor került. A cár maga tartotta az esküvői tiarát a törpe menyasszony feje fölé, mire a vendégsereg és maga a pap is felnevetett és jót kuncogtak. A menyegzőt a Néva-part máig legszebb épületében, a Mensikov-palotában rendezték, ahol a törpéket hosszúkás asztalok köré ültették, amelyek roskadásig meg voltak tömve különféle ételekkel és nagy mennyiségű vodkával. Eközben a cári udvar tagjai egy oldalsó szobából követték figyelemmel az eseményeket.
Ahogy telt-múlt az idő, a törpék egyre részegebbek lettek, először csak táncra perdültek, majd végül össze is verekedtek. Sokuk vidéki közösségekből származott, így műveltségük és viselkedésük hagyott maga után némi kívánnivalót. Hamarosan az egész „törpekolónia” valósággal egymásnak esett, ami mérhetetlenül szórakoztatta a cári családot és az udvar tagjait.
Mindez meglehetősen kegyetlennek tűnik mai szemmel. Valójában az esküvőn részt vevő legtöbb törpének nem volt választása, hogy részt kíván-e venni a nagyurak szórakoztatása végett rendezett nászon, rájuk parancsoltak, hogy vagy ez, vagy a börtön, esetleg a halál. Noha egyes törpenövésű emberek fontos pozíciókat és irigylésre méltó státuszokat szereztek a cári udvarban (mint például Volkov), helyzetük mindig bizonytalan volt, sorsuk a cár kegyétől, valamint aktuális kedvétől függött.
Péter cár különc szokása, miszerint törpenövésű embereket használt saját szórakoztatása végett, több mint világosan tükrözi különc ízlését. Hughes szerint a törpék „alkalmazása” egyfajta görbe tükör volt az orosz társadalom, különösen a cári udvar tagjai felé, akik mindezt nevetségesnek és igen szórakoztatónak találták.